FRIVALDSZKY IMRE (Becskó, 1799. febr. 6. - Jobbágyi, 1870. okt. 19)

Gimnáziumi tanulmányainak befejezte után 1816-ban a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1823-ban orvosdoktori oklevelet szerzett. Az egyetemen Reisinger János az állattan, Haberle Károly a növénytan iránti érdeklődését növelte (az utóbbiról egy - a bulgáriai Backovo kolostora mellett talált - növényfajt nevezett el). Már orvosi tanulmányainak idején természetrajzi kutatásokat végzett a Kárpátok vidékén. Még diplomájának megszerzése előtt kinevezték a Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályához segédőri beosztásban. 1830-ban a pesti egyetem orvosi kara jegyzőnek választotta meg.

1833-ban Füle András segítségével gyűjtő-expedíciót szervezett a Balkánra, melynek eredménye mintegy 2000 növény és 3000 állatfaj volt (utóbbiak jórészt puhatestűek és rovarok). Az említetten kívül még két kutatóutat hozott létre a Balkán területére, továbbá Kis-ázsiába. Később negyedik kutatóutat is szervezett, ez alkalommal unokaöccse Frivaldszky János Krétát, Kis-Ázsiát, a Balkánt, Korfut és Máltát bejárván, gazdag anyaggal tért haza. Utolsó külföldi kutatóútját unokaöccse társaságában 1846-ban tette meg, ez alkalommal a Balkánon, Kis-Ázsia nyugati partvidékén és Szicíliában gyűjtöttek.

Új botanikai és zoológiai eredményeik, gondos illusztrációk kíséretében elsősorban a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben, valamint a regensburgi "Flora" című folyóiratban láttak napvilágot. Közülük talán a legszebb eredmény a Rodope-hegységben felfedezett új Gesneriaceae-genusz monotipikus faja, melyet F. I. egykori professzorának emlékére Haberle rhodopensis néven vezetett be a tudományba. (A faj ma is sziklakertek szép dísze.)

Később már csak hazai gyűjtőutakon vett részt. 1832-ben a firenzei Accademia delle Scienze rendes, 1834-ben pedig a M. Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta 1836-ban pedig a londoni Entomologycal Society tagja lett. 1837-ben a Nemzeti Múzeumban az archeológia és numizmatika helyettes őre, 1838-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. 1841-1851 közt még számos társaság, köztük több külföldi választotta tagjául. Utolsó elismerésként elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját.

Petényi Salamon János mellett őt nevezhetjük az európai színvonalú hazai faunakutatás atyjának. Nemcsak számos új fajt, főként rovarokat írt le, hanem általános faunisztikai és állatföldrajzi kérdések, ezek kárpát medencei problémáinak megoldásában is jeleskedett.