A fény hullámelméletének kidolgozásában egy angol és egy francia katatóé a legfőbb érdem.

Az angol: Thomas Young - orvos volt; a francia: Augustin Jean Fresnel - mérnök. (Abban az időben tudományos kutatásból még nem lehetett megélni. Akinek ilyen ambíciója volt, pénzt is kellett szereznie hozzá.)

Fresnel 1827-ben megkapta az angol tudományos társaság, a Royal Society magas kitűntetését, a Rumford érmet. Ugyanebben az évben Youngot külső tagjává választotta a Francia Akadémia. Azaz a kor tudományos közvéleménye mindkét kutató munkáját egyenértékűnek ismerte el. Ma is úgy látjuk, hogy a fizika akkori fejlődéséhez mindketten egyenlő mértékben járultak hozzá.

A múlt század első negyedében a tudománynak ugyanazon a területén - egymástól lényegében függetlenül - ugyanolyan értékes munkát végző két kutatóról joggal tételezhetjük fel, hogy körülbelül egyformán tehetségesek lehettek.

Mennyire látszott ez gyerekkorukban?

1773. június 13-án született Angliában. Gyerekkorát anyai nagyapjánál töltötte. Kétéves korában már tudott olvasni, négyéves korában pedig már rengeteg angol és latin (!) verset tudott, hála műveltségkedvelő nagyapjának. Természettudományos érdeklődését nyolcéves korában a szomszédban lakó földmérő keltette fel, aki megismertette vele a földmérő műszereket, és bevonta a mérésekbe.

Kilencéves korában bentlakásos iskolába került. 14 éves koráig járt oda, és főleg nyelveket tanult. Mivel az egyik iskolatársának Párizsból érdekes francia és olasz nyelvű könyveket küldtek, a fiú megtanult franciául és olaszul, hogy ő is olvashassa őket. Szerette volna a Bibliát eredetiben elolvasni, ezért megtanult héberül. Egyszer a kollégium társalgójában a diákok arról vitatkoztak, hogy a közös eredetű keleti nyelvek is annyira eltérnek-e egymástól, mint a közös eredetű európai nyelvek. Young, hogy a maga számára választ tudjon adni a kérdésre, megtanult perzsául és arabul. S mivel az iskolában a kötelező idegen nyelv a német volt, azt is meg kellett tanulnia. Young 14 éves korában kilenc nyelvet tudott!

Az egyik osztálytársának a gazdag nagyapja "tanulópárt" keresett az unokája mellé. Youngot ajánlották, de a nagyapa ki akarta próbálni, elég szépen ír-e a Thomas gyerek. Adott neki egyoldalnyi szöveget, hogy másolja le, s mutassa be neki. Elképzelhetjük a megdöbbenését, amikor Young a kapott szöveget kilenc nyelven lemásolva adta vissza!

A nyelvtanuláson kívül azért más is érdekelte. Például a botanika. Ezért elhatározta, hogy mindenekelőtt készít magának egy mikroszkópot. Szerzett egy részletes leírást, amelyben különféle számításokat is közöltek a mikroszkóp összeállításához. Mivel ezt a matematikát még nem értette, matematikai könyveket vásárolt, és beásta magát a differenciálszámítás rejtelmeibe.

De ez már sok volt. A gyerek, aki nem tudta felmérni saját szellemi teherbíró képességét, belebetegedett a maga vállalta feladat teljesítésébe, s csak családja gondos ápolásának köszönhette, hogy felépült. Rokonai között sikeres orvosok, jogászok, képviselők is voltak, akik felismerték Young sokirányú tehetségét, és valamennyien más-más pályára próbálták irányítani.

Young végül az orvosi pá1yát választotta, de még mielőtt megkezdte tanulmányait Londonban, elmélyedt az ókori görög filozófiában. Eredetiben olvasta Platon műveit, s hosszú tanulmányt írt róluk. Aztán Londonban kémiát is tanult.

Orvosi tanulmányait később Edinburgh-ban folytatta, s végül Göttingában fejezte be. Az egyetem sem kötötte le minden energiáját: már Londonban látás- és halláselmélettel foglalkozott. Különösen a szem alkalmazkodóképessége érdekelte. 20 éves korában felállította a szem akkomodációjának (alkalmazkodóképességének) akkoriban újnak számító, főbb vonásaiban ma is érvényes elméletét. Közben Edinburgh-ban megtanult kötélen táncolni, Göttingában pedig a műlovaglásban jutott olyan szintre, hogy cirkuszi produkciókat tudott bemutatni.

Young minden társaságban jól feltalálta magát. Értett a zenéhez: több hangszeren játszott. Esztétikai tanulmányokat is folytatott: rajzolni ugyan nem tudott, de a drezdai képtár minden festményét ismerte, jól tájékozódott a művészeti irányzatok között. Zeneelméleti munkáit az egykorú szakértők is elismerték.

Próbálkozott az egyiptomi hieroglifák megfejtésével is - számottevő eredménnyel, bár a megfejtés dicsősége végül is nem neki jutott.

27 és 34 éves kora között írta meg leghíresebb cikkeit a fény hullámtermészetéről. Ő vezette be az interferencia fogalmát is.

1788. május 10-én született Franciaországban. Három testvére volt, s mindannyiukat az édesanyjuk nevelte.

A kis Augustinnek igen gyenge volt a memóriája, nehezen tanult. Nyolcéves korában még alig tudott olvasni. Nemcsak az ókori klasszikus nyelvek maradtak rejtélyesek a számára, hanem az összes idegen nyelv. Képtelen volt idegen szavakat megjegyezni. Tanárai állandóan összehasonlítgatták a nála egy évvel idősebb bátyjával, s az eredmény mindig nagyon kedvezőtlen volt. Ám osztálytársai mégis észrevettek a fiúban valami különlegeset: nemes egyszerűséggel "zseni"-nek hívták egymás között, mivel már kilencéves korában pompás bodzafapuskát tudott készíteni.

13 éves korában került egy központi iskolába, ahol hamarosan kitűnt matematikai tehetségével. 16 éves volt, amikor felvették a híres École Polytechnique tanulói közé. Az egykori királyi palotában berendezett iskola a francia forradalom vívmánya volt. Ott tanított többek között Lagrange és Legendre is. Az utóbbi figyelt fel Fresnelre. Fresnel - mint később elmondta - már az iskolában észrevette a fény és a hő anyagelméletének hiányosságait, s elhatározta, hogy új elméletet fog felállítani. Ehhez néhány évet még várnia kellett. Húszéves korában útépítő mérnökként kezdett dolgozni. A császári diktatúrát nem szívelte. Komolyan akkor fogott bele hullámoptikai kutatásaiba, amikor Napoleont végleg száműzték Franciaországból.

Legfontosabb fénytani kutatásait 27 és 35 éves kora között végezte. Harmincöt éves korában lett a Francia Akadémia tagja. Ő magyarázta meg a fény polarizációját azzal a feltételezéssel, hogy a fény transzverzális hullám.

Sohasem volt érzéke a "helyezkedés"-hez, egész életében nem volt olyan állása, amely anyagi hátteret biztosíthatott volna a kísérleteihez. Találmányaiból sem tudott meggazdagodni, pedig sok volt belőlük. A máig legismertebb a Fresnel-féle lépcsős lencse, melyet ma írásvetítők kondenzoraként használunk. (Fresnel eredetileg világítótornyok fényforrása elé kívánta tenni, amikor beválasztották a világítótornyokkal foglalkozó bizottságba.) Hatvan évvel azelőtt, hogy Edison feltalálta az izzólámpát...