Frémy, Edmond, francia kémikus, szül. Versaillesben 1814 febr. 28., megh. Párisban 1894 febr. 2. Kémiát először apjától, F. Françoistól tanult, ki a kémia tanára volt a st. cyri katonai iskolán. 1833-ban Gay-Lussac, 1837. Pelouze asszisztense, 1882. a természetrajzi múzeum rendkívüli tanára, 1846. a politechnika tanára, 1850-től pedig a természetrajzi múzeum rendes tanára lett. A vezetése alatt 1864. felépült kémiai laboratórium az első volt Franciaországban, melyben kizárólag tanítással és tudományos búvárlatokkal foglalkoztak. Igen nagy számú, részint tudományos, részint technikai tárgyú dolgozata jelent meg. F. fedezte fel a metaantimonsavat, a kobaltammoniavegyületeket. Eljárást állapított meg mesterséges drágakövek (rubin) előállítására. Behatóan foglalkozott a Gay-Lussac-torony szerepével a kénsavgyártásban. A zsírok kénsavval történő elszappanosításának felfedezése szintén az ő nevéhez fűződik. Több kémiai tankönyvet írt Pelouze-zal. Szaktársak támogatásával az Encyclopédie chimique c. munkát adta ki (Paris 1881-1894, 10 köt.).

Frémy-féle metaantimonsav, piroantimonsav, hidrogénpiroantimonát, H₄Sb₂O₇. Vízben, sósavban és ammóniában kevéssé oldódó fehér por. Mintegy 175°-on v. huzamosabb idő multán víz alatt is lassacskán metaantimonsavvá HSbO₃ változik. Szerkezete a pirofoszforsav szerkezetével (1. Foszforsavak) egyező. Két molekula vizet tartalmazó hidrátja képződik, ha antimonpentakloridot forró vízzel bontunk el. E hidrát 100°-ra melegítve, víztől mentes vegyületté változik.