FRANCÉ REZSŐ (Bécs, 1874. máj. 20. - Budapest, 1943. okt. 3.)

A Monarchia tipikus szülötte. Tisztviselő apját Bécsből Budapestre helyezték, így F. R. gimnazista éveit itt töltötte. Már ekkor az élő természet kötötte le érdeklődését, és lelkes búvárkodásba merült a régi Kamaraerdőben (Buda déli részén). Érettségi után a Műegyetemen id. Entz Gézánál tanult állattant, és már 18 éves korában önálló szakírásokat jelentetett meg. 1898-ban a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanársegéde. Egy németül írt könyve A tudomány értéke sikere révén 1912-ben Münchenbe szerződött, és itt bontakozott ki népszerűsítő tehetsége, valamint biofilozófiai felfogása is. Saját biológiai intézetet is szervezett, ahol főleg a biotechnika klasszikus irányzatát dolgozta ki. Harmonikus életvitelre törekvő világnézete nem viselte el az előretörő nácizmus agresszivitását, és visszahúzódott előbb Salzburgba, majd Dubrovnik-Raguzába. Mikor a háború ott is elérte, repatriált Magyarországra; itt fejezte be sikerekben gazdag életét.

Fiatalkori szakmai tevékenysége egzakt természetbúvárrá képezte. Mesteréhez: Entzhez hasonlóan őt is az egysejtűek (protisták) mikroszkopikus világának vizsgálata kötötte le; ez időbeli szaktanulmányai nem pusztán leíró jellegűek voltak, mert a primitív növényi sejtekben felismert "szervecskék" (organellumok) funkcionális értelmezését is megkísérelte. Részt vett a Balaton leírását célzó program kivitelezésében is, a tó mikroszkopikus világára vonatkozó ismeretek monografikus összefoglalása révén. Fiatalon, világnézeti válságon esve át, elfordult a 19. sz. diadalmas materializmusától, inkább egy misztikumba hajló életfilozófiában találta meg harmóniára törekvő nyugalmát. Németül írt könyvek tucatjaival hirdette ezt a "biofilozófiát", de példáit mindig az élő, elsősorban növényi világból merítette. Az evolúciós felfogást elfogadta, de darwinizmus nélkül (!). A fajkeletkezést inkább lamarckista alapon képzelte el, felhígítva "psychovitalista" tényezőkkel. Ezen az alapon hirdette a "növényi lélek" életét is.

Időtállóbbnak bizonyult egy új biotechnika kidolgozására irányuló törekvése, bár a mai biotechnológia nem is tud F. R. előfutári tevékenységéről. Az ő klasszikus nézetei szerint az élőlények testi felépítésében, belső szervezetében igen célszerű, anyagtakarékos megoldások ismerhetők fel. Elég csak a csontok belső szerkezetét összevetni egy modern híd vázrendszerével. Ugyancsak helyes felismerése volt a talaj mai mikroszkopikus élővilágának ökológiai egységbe foglalása; ezt a mikrovilágot edafonnak nevezte el. Népszerűsítő munkásságából nagy hatásúak voltak a növények életét bemutató színes leírásai, amelyekkel igazi természetszeretetre nevelte olvasóit. Ugyanakkor az élet lényegének megismerhetetlenségét hirdető misztikus életfilozófiája taszíthatja a racionalista hajlamú természetbúvárt és laikus olvasót egyaránt.

Művei kidolgozásában odaadó munkatársa volt művészhajlamú, írónő felesége: Annie Francé-Herrar. Maga F. R. idegen nyelven a Raoul keresztnevet használta.

Főbb művei

A darwinizmus mai állása. Bp., 1913.; Das Edaphon. München, 1922.; A növények élete. Bp., 1924.; Der Weg zu mir (önéletrajz). München, 1927.; Az állatok csodálatos világa. Bp., 1940.

Irodalom

SZABÓ Zoltán: F. R. halála. Botanikai Közl., 1943.; RAPAICS Raymund: A magyar biológia története. Bp., 1953.

Lambrecht Miklós