A Műegyetemen 1903-ban kapott oklevelet, utána magyar, német, belga, svájci, francia és nagy-britanniai gyárakban dolgozott. Hazatérve külföldről, 1909-ben műszaki doktori vizsgát tett, majd önálló tanácsadó és tervező mérnökként tevékenykedett.

Fő szakterülete az energetika volt. Ezzel foglalkozott már a Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori értekezése is. Találmányai közül említést érdemel az 1923-ban kidolgozott gőzkazán, valamint az 1928-ban szerkesztett új típusú bányászati légsűrítő berendezés. Szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójának a szabadalmát 1924-ben a német Siemens-cég vásárolta meg. 1926-ban az elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.

1947-ben a budapesti Műegyetem magántanára, 1954-ben az MTA lev. tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1968-tól a nemzetközi asztronautikai akadémia lev. tagja volt. Az MTESZ elnöksége - egykori aktív tagja emlékére - kitüntető érmet alapított.

Technikatörténeti jelentőségűek sugárhajtómű-találmányai. Ezek előremutatóak voltak, ám feltalálásuk idején mégsem válhattak valóra. Később ezeket a hajtóműveket mások hozták létre, de terveinek prioritása ma már vitathatatlan.

Első olyan találmánya, mely a sugárhajtás elvét alkalmazza, az első világháború kezdeti szakaszából, 1915-ből származik. Ezzel a légi torpedónak nevezett eszközzel a tábori tüzérségi fegyverek hatótávolságát akarta megnövelni. F. A. rendszerének alapelve, hogy a lövegből indított lövedéket egy vele összekapcsolt hajtómű tovább gyorsítja. Ily módon viszonylag kis kezdősebességgel is lehet nagy távolságra lőni, s nehéz lövedékeket kis tömegű ágyúból indítani. A feltaláló egy olyan megoldást dolgozott ki, mely a mai torló-sugárhajtóművek szinte minden lényeges elemét magában foglalja.

A légi torpedóra vonatkozó javaslatot F. A. az osztrák-magyar hadvezetőséghez nyújtotta be, ott azonban - nem ismerve fel a találmány műszaki és katonai jelentőségét - a felterjesztést elutasították. 1928-ban foglalkozott ismét a sugárhajtással.

Kidolgozta a nagy magasságban hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas hajtóművet, amelyet légsugármotornak nevezett el. Találmányára német szabadalmat kért; ezt rövidesen kiegészítette egy pótszabadalmi bejelentéssel, mely a sugárhajtóművet egy külön erőforrásból hajtott kompresszor segítségével alkalmassá teszi hangsebesség alatti működésre. A két szabadalomban a feltaláló a sugárhajtómű négy változatát írta le.

Az igen szigorú, rendkívül alapos német szabadalmi elővizsgálat négy esztendeig, 1932-ig tartott. A megadott szabadalmak egyértelműen bizonyítják, hogy a repülőgép-sugárhajtómű feltalálásában F. A. mindenki mást megelőzött.

Irodalom

KOVÁCS Károly Pál: F. A. Magyar Tudomány, 1973.; NAGY István György: Két jubileum. Csillagászati Évkönyv, 1981.; TERPLÁN Zénó: F. A. Bp., 1991.