FÖLDI JÁNOS (Nagyszalonta, 1755. dec. 21. - Hadház (Hajdúhadház), 1801. ápr. 6.)

A korán teljes árvaságra jutott gyermeket rokonai kiforgatták örökségéből, és ő a maga erejéből és tehetségéből sok nélkülözés és megaláztatás közepette jutott el a megtisztelő "mester" fokra.

Tanulmányait Szalontán kezdte, majd 1773-1781-ig a debreceni Református Kollégiumban tanult. 1781-től Kiskunhalason tanított. A debreceni kollégium bölcs hagyománya segítette őt - a tehetsége és szorgalma mellett -, hogy a természettudományok elmélyültebb tanulásához hozzákezdhessen a Pesti Egyetem orvoskarán 1784-ben. Négy év múlva doktorrá avatták, és Szatmáron (Szatmárnémeti) kezdte meg orvosi tevékenységét.

Pesti évei alatt megismerkedett id. Ráday Gedeonnal, aki segítette, hogy verseivel, műfordításaival, tanulmányaival a nyilvánosság előtt megjelenhessen. 1788-tól levelezett Kazinczy Ferenccel. Folyóiratainak állandó munkatársa volt, korrektora a Magyar Múzeumnak.

A 18. században arra törekedtek a tudósok, hogy tiszta, világos, egyértelmű rendszerbe foglalják az ismereteket. Különösen azokat, amelyek minden tanult embert érdekeltek: nyelvtan, verstan, természetrajz. E három ismeretágat művelte F. J. is, a mindennapi orvosi teendői mellett. Karteziánus kritikával fordult e tudományok felé. Vizsgálódásainak középpontjában a magyar nyelv és a természettudomány magyar terminológiájának kialakítása állt.

A Bécsben megjelenő Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztői: Görög Demeter és Kerekes Sámuel 1789-ben új magyar nyelvtan írására hirdettek pályázatot, melyet ő nyert el (1792). Dolgozatában úgy látta, hogy nyelvszokásunk tele van ellentmondásokkal. Látta, hogy logikus nyelvi rendszert lehetne felállítani, de elfogadtatni, használatba vétetni szinte lehetetlen.

A Hajdú kerület orvosi állását 1791-ben nyerte el és Hadházra (Hajdúhadház) költözött, és figyelme a magyar nyelvű állat és növényrendszer kidolgozása felé fordult. Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról (Bécs, 1793) című 60 oldalnyi könyvecskéjében a magyar növénynevek rendszerezését és osztályozását tűzte ki célul. Terminológiai normái nagyon szigorúak voltak. Úgy vélte, hogy az azonos nyelvi elemekből szerkesztett növénynevek olyan növények között is botanikai rokonságot sejtetnek, amelyek távol állnak egymástól. Linné rendszertanát akarta a magyar állat- és növényvilágra alkalmazni. A svéd tudós rendszerének sikeres alkalmazása magyarul az általa tervezett sorozat első és egyetlen kötetében valósult meg: Természeti História a Linné Systemája szerint. Első tsomó. Az állatok országa (Pozsony, 1801). Ez az első rendszeres magyar nyelvű állattan. A mű az élővilág alapkérdéseit veszi sorra.

1791-ben az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, 1794-ben a jénai Természettudományi Társaság választotta tagjának.