A Montpellier-i Egyetemen kapott orvosi diplomát. Párizsban a híres francia természettudós, Georges Cuvier támogatásával 1814 és 1822 között galambokon végzett kísérletsorozatot, hogy megállapítsa, milyen élettani változások adódnak az egyes agyterületeik eltávolításából. Megfigyelései szerint az elöl fekvő nagyagyféltekék eltávolítása megszünteti az akaratot, az ítélőképességet, az érzéki észlelőképességet, az egyensúlyérzékelést azonban nem; az agyalapon fekvő kisagy kiirtása megszünteti az egyensúlyérzékelést, az agy hátulsó területén lévő nyúltvelő eltávolítása pedig halálhoz vezet. E kísérletekből arra a következtetésre jutott, hogy a nagyagy féltekéi felelősek a magasabb szintűlelki és értelmi képességekért, a kisagy irányít mindenneműmozgást, a nyúltagy pedig az életfontosságú működéseket, kiváltképp a légzést szabályozza. Elsőként ismerte fel azt is, hogy milyen szerepe van a belső fül félkörív alakú járatainak a test egyensúlyában és összehangolt mozgásában. Az agyműködéssel kapcsolatos tanulmányait Recherches expérimentales sur les propriétés et les fonctions du systčme nerveux dans les animaux vertébrés (A gerinces állatok idegrendszerének tulajdonságainak és működésének kísérleti vizsgálata; 1824) c. művében összegezte.