Fischer, Emil (Hermann) (szül. 1852. okt. 9. Euskirchen, Poroszország [Németország] - megh. 1919. júl. 15. Berlin), német kémikus, 1902-ben kapta meg a kémiai Nobel-díjat a cukrok és a purinszármazékok vizsgálatáért.

Bonn és Strassburg (ma Strasbourg, Franciaország) egyetemein tanult, 1874-ben doktorált, majd különféle tisztségek betöltése után 1892-ben a Berlini Egyetem kémiaprofesszora lett. Vezetése alatt a berlini kémiai laboratórium a világ egyik legfontosabb kutatóközpontja lett, kitűnő növendékek sokaságát vonzotta.

Fischer 1881-ben kezdett a purinokkal foglalkozni. Meghatározta a húgysav, a xantin, a koffein, a teobromin és más rokon vegyületek összetételét és szerkezetét, s bebizonyította, hogy mind a purin nevű nitrogéntartalmú bázis származékai. 1883-ban kezdte meg a cukorcsoport kutatását, eredményei páratlanul fontosak voltak a szerves kémiában. Meghatározta a fruktóz, a glükóz és sok más cukor molekulaszerkezetét, bár, igaz hogy a sztereokémiai viszonyok megnehezítették a leírást. Eredményeit a vegyületek szintetizálásával igazolta. Fischer a fehérjék, köztük az enzimek kémiájához is jelentősen hozzájárult.

KFKI Home >  História - Tudósnaptár