Egyetemi tanulmányait Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott végezte. 1943-ban a kolozsvári Bolyai tudományegyetemen doktorált; két év múlva már egyetemi tanár, az egyetem elméleti fizikai intézetének vezetője. 1950-ben a magyar kormány hívására Debrecenbe ment, ahol 1953-ig irányította az elméleti fizikai tanszék munkáját, bekapcsolva az intézetet az élvonalbeli kutatások és a nemzetközi érdeklődés áramába. 1953-ban váratlanul áthelyezték a budapesti Tudományegyetemre, ahol csak 1960-ban kapott újra professzori kinevezést.

Az egyik legeredetibb, legmélyebb gondolkodású természettudósunk volt. Az önálló meglátás, és az a készsége, hogy kizárólag jelentős problémákkal foglalkozzon, pályafutása kezdetétől jellemezték. Már első dolgozatában (doktori értekezés) alapvető kérdést tisztázott: a statisztikus atommodellnek a kvantummechanikai többtestproblémával való kapcsolatát. Figyelme ezután a kvantummechanika elvi alapjainak a felderítésére irányult. Teljesen újszerű elgondolása az volt, hogy az általában vett és a mikrofizikai véletlen lényegében azonos és objektív természetű. Bebizonyította, hogy rejtett paraméterek bevezetésével már egy klasszikus valószínűségi elmélet valószínűségi jellege sem szüntethető meg. Ez az 1952-ben megjelent dolgozat, a kvantummechanika első sztochasztikus elmélete, egyszeriben meghozta számára a világhírnevet. Egész vihar kerekedett műve körül, melynek utórezgései máig sem ültek el; számtalan helyen idézik, hivatkoznak rá. Később, 1970-ben megmutatta, hogy a rejtett paraméterek lehetetlensége pusztán a kvantummechanikai eseményháló nem disztributív struktúrájából is következik. Eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja. 1974-ben Heisenberggel együtt vezetett egy szeminárium-sorozatot Dubrovnikben, a kvantumelmélet elvi kérdéseiről.

Termodinamikai kutatásai nem kevésbé jelentősek. Magyarországon ő tartott először előadást (1950) és írt először könyvet (1952) az irreverzibilis termodinamikáról, sok vonatkozásban messze megelőzve korát. Eredményei lehetővé tették az addig uralkodó statikus szemlélet dinamikussal való felcserélését, azaz a termodinamikai folyamatok időbeli lefutásának leírását. A termodinamikai mozgásegyenletek megoldására ő adott első ízben eljárást (1958). Felfedezte az ún. "oszcillációs effektust", és a termodinamikai egyensúly stabilitásának valódi mechanizmusát, valamint korrigálta a Helmholtz és Pauli által megadott termodinamikai variációs elvet, és megmutatta az eljárás irreverzibilis esetre való kiterjesztését is ("Helnholtz-Fényes-elv").

Az erkölcsi indíték, a morális hajtóerő elsőrendű, meghatározó tényező volt számára. Igényessége, szigora azonban szeretettel, megértéssel és sugárzó emberi melegséggel párosult. Örök optimista, kudarcot nem ismerő pedagógus, és rendkívül széles műveltségű humanista volt, aki az emberi kultúrát egységes egésznek látta. Tevékenységével szorosan kapcsolódott a gyakorlati-műszaki feladatokhoz, tanácsaival a műszaki kutatás új iskoláját indította el. Utolsó, az egzakt fogalmi gondolkodás kialakulásáról írt posztumusz könyve szintézis: egy jelentős gondolkodó természettudományos és filozófiai megállapításait összegzi s egyben új felismerésekkel is gazdagítja a fizikát.

Főbb művei

Az elméleti fizika alapjai. Kolozsvár, 1948.; Zur wellenmechanischen Herleitung des statistischen Atommodells. Z. f. Phys., 1949.; Stochastischer Abhängigkeitscharakter der Heisenbergischen Ungenauigkeitsrelation. Die Naturwissenschaften, 1952.; Die Anwendung der mathematischen Prinzipien der Mechanik in der Thermodynamik. Z. f. Phys., 1952.; Ergänzungen zur axiomatischen Begründung der Thermodynamik. Z. f. Phys. 1952.; Eine wahrscheinlichkeitstheoretische Begründung und Interpretation der Quantenmechanik. Z. f. Phys., 1952.; Entrópia. Bp., 1962.; Fizika és világnézet. Bp:, 1966.; Termosztatika és termodinamika. Bp., 1968.; Modern fizikai kisenciklopédia. Bp., 1971.; A fizika eredete. Bp., 1980.

Irodalom

ERDÉLYI Sándor: Utószó F. I. A fizika eredete c. művéhez. Bp., 1980.