FÉNYES ELEK (Csokaj, 1807. júl. 7. - Újpest, 1876. júl. 23.)

1814-1822 között a debreceni kollégiumban volt középiskolai diák. Bölcseletet 1822-24-ig a nagyváradi akadémián, jogot pedig 1824-től 1826-ig Pozsonyban tanult. 1828-ban tett ügyvédi vizsgát, majd a pozsonyi diétán, mint a távol lévő mágnások követe vett részt.

1836-tól Pesten helyezkedett el, statisztikai munkálatokat folytatott. 1836-ban jelent meg első nagy statisztikai munkája: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben (Pest, 1836-40., 6 kötet). E munkájával elnyerte az Akadémia 200 aranykoronás nagyjutalmát, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

1843-47 között az Országos Magyar Gazdasági Egyesület előadója, 1847-től pedig aligazgatója. A "Hetilap"-ot Warga Istvánnal együtt szerkesztette (1845-48).

Az 1842-ben megalakult Ellenzéki Kör alelnöke volt. Az első felelős minisztérium megalakulása során a belügyminisztériumban osztálytanácsos lett. Az ő feladata volt az Országos Statisztikai Hivatal megszervezése és vezetése. A szabadságharc időszakában a forradalmi vészbíróság tagja. A szabadságharc leverése után először bujdosott, majd önként jelentkezett a pesti haditörvényszék előtt. A vizsgálat nyomán büntetlenül kiszabadult, ezután tovább folytatta statisztikai munkásságát.

1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának vezetője lett. Kidolgozta az élettartam és a halálozási valószínűség táblázatát. 1858-ban az Akadémia rendes tagjává választotta, de mivel nem tartott székfoglalót, tagjai sorából törölte.

1860-tól az akkori kormánylap, a Pesti Hírnök főmunkatársa. Ezért a ténykedéséért elvesztette barátai bizalmát.

Élete végén súlyos anyagi gondokkal küzdött, és mint a Fővárosi Statisztikai Hivatal díjnoka fejezte be életét.

F. E. Magyarország statisztikájának és honismertetésének megalapozója. Munkái forrásértékűek. Az ország anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl, fejlődésében ábrázolta viszonyainkat, összehasonlítva azokat a külföldi viszonyokkal. Az államhatalmi rendszer bemutatásával, a kereskedelmi rendszer leírásával, a dolgozók növekvő elnyomorodásának statisztikai ábrázolásával a reformgondolatok útját egyengette.

Statisztikai munkáin kívül kiadott térképeket (Iskolai atlasz; A magyar birodalom vasúti, gőzhajózási, postai és távirati térképe, 1868.); szerkesztett gazdatiszti névtárat (1848); dolgozott a magyar korona országai helységnévtárának szerkesztésében (1873); írt történelmi, földrajzi műveket; iskolai használatra lefordította Bellinger földrajzi vezérfonalát; Boros Mártonnal együtt szerkesztette az Ismertetőt (1837-41); cikkei jelentek meg a Magyar Gazda, a Falusi Gazda, a Vasárnapi Könyvtár hasábjain. Kéziratban maradt fenn a Magyarság geographiai kézikönyve és a magyar adórendszerről írt tanulmánya.

Főbb művei

Magyarország statisztikája. I-III. Pest, 1841-43.; Nemzeti iparunk. Pest, 1846.; Magyarország leírása. I-II. Pest, 1847.; Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest, 1851.; Az ausztriai birodalom statisztikája. Pest, 1857.; Magyarország 1859-ben statisztikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból. Pest, 1859-60.; Ausztriai birodalom statisztikája és földrajzi leírása. Pest, 1867.

Irodalom

KELETI Károly: Emlékbeszéd F. E. felett. Bp., 1878. Ért. a társ. tud. köréből. V. 2.; VÉRT András: F. E. a forradalmár magyar statisztikus. Term. és Tech. 1953/4.; MÉSZÁROS István: F. E. élete és munkássága. Statisztikai Szemle, 1957/7.; HORVÁTH Róbert: F. E. a haladó magyar statisztikus és reformer. Szeged, 1957.

Tóth Gábor