Középiskoláit Nagyszombaton és Nyitrán végezte. Felsőfokú tanulmányait a bécsi Műegyetem matematikai fakultásán kezdte, mérnöki oklevelet a zürichi Műegyetemen szerzett. Ezután Bécsben az osztrák államvasutak igazgatóságánál helyezkedett el, és már 1866-ban részt vett a wienstadlaui Duna-híd és a Boszporusz-csatorna hídja tervezésében. A kiegyezés után hazatért. Előbb az építészeti igazgatóságnál, majd a Magyar Államvasutaknál vállalt állást, itt főleg a vasszerkezetek tervezése terén fejtett ki úttörő jelentőségű tevékenységet. Sok hidat tervezett, többek között a szolnoki vasúti Tisza-hidat és az első budapesti Déli-összekötő Duna-hidat, amelyet a párizsi "Cail" vállalat épített.

F. J. első jelentős nemzetközi sikere az volt, hogy az 1878-as párizsi világkiállításon díjat nyert újrendszerű Duna-híd szerkezetével. Ugyancsak nagy feltűnést keltett világviszonylatban is az első magyarországi - fiumei - olyan forgóhíd létrehozásával, amely a közúti és kétvágányú vasúti közlekedésre egyaránt alkalmas volt.

Egyik legjelentősebb munkája a szegedi közúti Tisza-híd tervezése. Az építkezésre nemzetközi pályázatot hirdettek meg a hazai hatóságok, amelyre 23 pályamű érkezett be, különböző országokból. Mivel magánszemély nem pályázhatott, F J. hazai cégeknél próbálkozott tervével - sikertelenül; ezért a párizsi Eiffel-céggel kötött megállapodást, amely végül is az ő tervével nyerte meg a pályázatot. Ez a körülmény játszott közre abban, hogy a hazai köztudat sokáig tévesen Alexandre Gustave Eiffelnek tulajdonította a szegedi közúti híd tervezését. A hídra csak jóval halála után, 1935-ben tették ki a nevét.

Ugyancsak az ő pályadíjnyertes tervei alapján készült el a nagyváradi közúti Sebes-Körös-híd és a győri közúti Rába-híd is. Hídépítési tevékenysége betetőzésének tekinthető a budapesti Ferenc József (ma Szabadság) híd tervezése (1894-96). Hatvan pályázó elől nyerte el az első díjat. Ezen alkotására a külföldi szakirodalom is felfigyelt. Egy neves szakértő, Georg Mehrtens: Eisenbrückenbau című könyvében "a világ legszebb Gerber-rendszerű hídjá"-nak nevezte F J. alkotását. Egyébként a nagy magyar mérnök egész életében kerülte a feltűnést, még a hídavatási ünnepélyeken sem jelent meg.

Kevésbé ismert tény, hogy a Keleti pályaudvar, a Vámpalota (ma Közgazdaságtudományi Egyetem) és az Operaház tetőszerkezetét is ő tervezte. Szabadalom védte a MÁV és a hajdani cári orosz hadsereg részére általa tervezett könnyen összerakható és szétszedhető, katonai célokra is felhasználható könnyű hidakat, amelyeknek újszerűsége abban nyilvánult meg, hogy állványzat nélkül összerakhatók voltak. Külföldön is elterjedtek vasúti mozdonyfordító korongjai.

Sikeres alkotásai ellenére, életében igen kevés hivatalos elismerésben volt része, csupán egy alkalommal kapott írásbeli dicséretet Baross Gábor minisztertől. Huszonöt évi megfeszített munka után mint MÁV főmérnök ment nyugdíjba, és szülőfalujában élt haláláig.

Irodalom

LÓSY-SCHMIDT Ede: F J., a szegedi Tisza-híd magyar tervezője. Városkultúra, I933.; MIHAILICH Győző: A 19. és 20. századbeli magyar hídépítés története. Bp., 1961.; HAVIÁR Győző: Kherndl Antal és F. J. születésének 120 éves évfordulója. Mélyépitéstudományi Szemle, 1962.