FEKETE MIHÁLY (Zenta, 1886. júl. 19. - Jeruzsálem, 1957. máj. 13.)

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd 1909-ben doktori címet szerzett. Ezt követően egy évet töltött E. Landau mellett Göttingenben. Hazatérése után, 1912-ben Beke Manó tanársegéde lett a budapesti Tudományegyetemen. Itt ismerkedett meg Fejér Lipóttal, akinek hatására az analízis hivatott művelőjévé vált. Jelentős tudományos eredményei ellenére egyetemi állását rövidesen megszüntették, és csupán mint polgári iskolai tanár tudott elhelyezkedni. 1919-ben kinevezték gimnáziumi tanárnak, de a fordulat után, 1920-ban ettől az állásától is megfosztották, magántanári előadásait sem tarthatta meg az egyetemen, sőt másokkal együtt kizárták az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulatból is.

Iskolán kívül Neumann Jánost oktatta. Biztosítási matematikusként helyezkedett el a Phőnix Biztosító Társaságnál, amíg végül 1925-ben a Pesti Izraelita Hitközség Reálgimnáziumában kapott tanári állást. Tudományos eredményei világszerte ismertek már ekkor, ezért, Landau és Hadamard közbenjárására, 1928-ban meghívást kapott Kovnóból (Litvánia) és a jeruzsálemi Hebrew University-től. Ez utóbbit fogadta el. Egy évig mint előadó működött, ezután az egyetem Albert Einstein Matematikai Intézetének igazgatójává nevezték ki. 1935-36-ban a Természettudományi Kar dékánja, az 1945-48. években az egyetem rektora volt. 1955-ben, nyugdíjba vonulása alkalmával, megkapta az egzakt tudományok izraeli díját. Sokat utazgatott Európában és Amerikában, Magyarországra is hazalátogatott. Jól ismert alakja volt a matematikai konferenciáknak és szemináriumoknak. Élénken érdeklődött fiatal matematikusok munkája iránt, akiket tanácsaival segített és bátorított.

Eredményeiről 79 dolgozatában számolt be, amelyek közül néhányat társszerzőkkel írt. Tudományos érdeklődése kezdetben a számelmélet felé fordult, de Fejér hatására az analízis lett kutatásainak területe. Legfontosabb eredménye a transzfinit-átmérő fogalmának megalkotása, amely a z komplex sík korlátos, zárt, végtelen sok pontot tartalmazó E halmazán értelmezett d(E) halmazfüggvény. Bebizonyította, hogy E transzfinit átmérője és Csebisev állandója egyenlők egymással, ami bizonyos polinomok vizsgálatában érdekes fejleményekhez vezetett. A transzfinit átmérő tulajdonságait ő maga és más szerzők is felhasználták ponthalmazelméleti és approximációelméleti kérdések tanulmányozására. Fejér egy problémájából kiindulva érdekes komplex interpolációelméleti feladatot oldott meg, amelynek kapcsán bevezette az ún. Fekete-féle pontokat. A Rolle-Bolzano-féle tételt a komplex változós függvények bizonyos osztályaira is átvitte. Ismert első együtthatójú algebrai egyenletek gyökeinek elhelyezkedésére adott becslést. Még számos értékes eredménye van a valós és a komplex függvénytan területén. Kiemelkedőek a numerikus és egyes függvénysorok szummabilitásáról írott dolgozatai. Az abszolút szummábilis numerikus sorok Fejér által sugallt gondolatából kiindulva kidolgozta a Hölder, ill. Ces.ro értelemben abszolút szummálható sorok elméletének alapjait, amit Dirichlet- és Fourier-sorok vizsgálatára is felhasznált. Foglalkozott a Fourier-sorok erős szummálhatóságának kérdéseivel is. Vizsgálta a sorok szummabilitási tényezőinek problémáit és ennek alkalmazásait a Fourier-sorok elméletében.

Irodalom