FEJÉR LIPÓT (Pécs, I880. febr. 9. - Budapest, 1959. okt. 15.)

Apja, Weisz Samu kereskedő igyekezett két fiát a legjobb nevelésben és tudományos képzésben részesíteni. Lipót kezdetben nem rajongott a matematikáért, a pécsi Főreáliskolán azonban kitűnő tanára, Makrai Zsigmond megismertette vele a Középiskolai Mathematikai Lapokat. A lap feladatmegoldó versenyén annyira fejlődött, hogy 17 éves korában a Mathematikai és Physikai Társulatnak az érettségizettek számára rendezett matematikai versenyén második díjat nyert. Érettségi után a budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, de egy félév után átment a középiskolai tanárokat képző Tudományegyetemre. Harmadik egyetemi évét (1899-1900) Berlinben töltötte, ahol professzorai közül Ferdinand Georg Frobenius és Immanuel Lazarus Fuchs mellett, különösen Hennann Amadeus Schwarz volt rá irányító hatással. Schwarz hívta fel a figyelmét a Fourier-sorokra, amely területen F. L. még egyetemista korában kiemelkedő sikert ért el.

A Fourier-sorok új összegzési eljárására vonatkozó Fejér-tételt 1900-ban közölte a Comptes Rendus, a Francia Tudományos Akadémia folyóirata. Ezt a tárgykört fejlesztette tovább az 1902-es doktori értekezésében is, amellyel megteremtette a trigonometrikus sorok elméletének modern alapjait. Az ógyallai csillagvizsgálóban való rövid működése után 1902 telét Göttingenben, 1903 nyarát Párizsban töltötte. Hazatérte után a budapesti Tudományegyetem repetitora lett. 1905-ben került a kolozsvári Tudományegyetemre, ahol ugyanebben az évben magántanári képesítést szerzett az analizis és az analitika, mechanika tárgykörből. 1911-ben ny. r. tanár lett, és Eötvös Loránd ajánlatára a budapesti Tudományegyetemen kapott katedrát.

1908-ban az MTA lev., 1930-ban r., és 1946-ban pedig tiszteletbeli tagjává választotta. 1918-ban Az interpolációról című tanulmányát az Akadémia nagyjutalommal díjazta. 1948-ban megkapta a Kossuth-díj első fokozatát, 1950-ben a Népköztársasági Érdemrendet és 1953-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1950-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatta. A külföldi elismerésekben sem volt hiány. 1912-ben a Cambridge-i nemzetközi matematikai kongresszus egyik alelnöke volt. 1925-ben a göttingeni Tudományos Társulat lev. taggá, a calcuttai Matematikai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Tagja volt a bajor és a lengyel tudományos akadémiának is. Az 1933-as chicagói világkiállításra négy európai tudóst hívtak meg, köztük F. L.-t is, akit akkor a Brown-egyetem díszdoktorává avattak. Ez alkalommal 15 amerikai egyetemen tartott nagysikerű előadásokat. Az olasz Circolo Matematico di Palermo igazgatósági tagja, folyóiratának pedig, akárcsak 1918-ban a Mathematische Zeitschrift-nek, szerkesztőbizottsági tagjává választották. Számos külföldi egyetem ajánlott fel neki egyetemi katedrát, de ő itthon maradt. Nem hagyta el hazáját az üldözések idején sem, amikor pedig élete állandóan veszélyben forgott. Munkás élete folyamán kiváló kutató matematikusokat és a tárgyukat szerető, lelkes középiskolai tanárok több generációját nevelte fel. Ezzel jelentős mértékben mozdította elő a magyarországi matematika fejlődését. Ő volt az első magyar matematikus, aki működésével, gondolatkeltő előadásaival, értekezéseivel, segítőkészségével a szó igazi értelmében iskolát teremtett. Egy egész ország tiszteletétől övezve hunyt el.

Életében 109 értékes tudományos dolgozata jelent meg, főként az analízis köréből. Eredményeinek legtöbbje új kutatási területet nyitott meg. Matematikai munkáiban mindig az egyszerűségre és az érthetőségre törekedett. Fő érdeklődési területe: a Fourier-sorok elmélete, a függvényelmélet és az interpoláció-elmélet volt. Legnagyobb hatású felfedezése a róla elnevezett Fejér-tétel, amely a Fourier-sorok összegezhetőségére vonatkozik. E felfedezése újszerű vizsgálatokat tett lehetővé a Fourier-sorok elméletében, sőt új lendületet adott a divergens sorok elméletének is. Jelentősek azok a felfedezései, amelyek a folytonos függvények Fourier-sorának szingularitására vonatkoznak. Az interpoláció-elméletben általánosította a Legendre-féle polinomokat, bevezette a lépcsőparabola fogalmát, és arra gyümölcsöző tételeket mutatott ki. Fontosak a komplex interpolációval foglalkozó dolgozatai is. Az interpoláció-elmélet szintén olyan tárgykörnek bizonyult, amely F. L. eredményei után szinte újra kivirágzott. Riesz Frigyessel együtt kidolgozta a konform leképezések alaptételének legrövidebb bizonyítását. Fontos működési területe volt a konstruktív függvényelmélet is. Igen sokat tett Bolyai János érdemeinek hazai és külföldi elismertetéséért.

Összegyűjtött művei

TÚRÁN Pál (szerk.): Gesammelte Arbeiten. 1-2. k. Bp.-Basel-Stuttgart, 1970.

Irodalom

TÚRÁN Pál: F. L. matematikai munkássága. Matematikai Lapok, 1950., 1960.; Magyar Tudomány, 1959.; SZÁSZ Pál: F. L. MTA III. Osztályának Közleményei, 1960.; TANDORI Károly-KAHANE, J. P.: F. L. Matematikai Lapok, 1977-81.

Sain Márton