FASCHING ANTAL (Temesvár, 1879. jún. - Budapest, 1931. okt.14.)

Apja stájer származású cipészmester volt. Műegyetemi oklevelét 1902-ben kapta. Bodola professzor mellett tanársegéd, majd adjunktus lett, 1906-ban pedig a geodéziából elsőként, kitüntetéses doktori címet szerzett.

F. A. 1905-től kezdve a mérnökegyletben és a pénzügyminisztériumi tisztségeiben következetesen munkálkodott a magyar geodézia megreformálásán. A tudományos és gyakorlati geodézia minden területét művelte. Az elsők között ismerte fel és propagálta 1906-ban a földmérők 15. nemzetközi kongresszusának sajtóreferenseként, az Eötvös-féle ingamérések geodéziai jelentőségét. 1908-ban kidolgozta és bevezette a kataszteri felmérés új hengervetületi rendszereit, 1912-ben a matematikai vetítésekről írt munkájáért a Műegyetemen magántanári képesítést nyert. Hivatali szabályzatokat, szakkönyveket írt, előadásaival országszerte tájékoztatta szaktársait, elnyerte a mérnökegyleti aranyérmet és a Hollán-pályadíjat. Műszereit (Fasching-féle teodolit-tahiméter, koordinátafelrakó) a Süss-cég gyártotta. A Szandzsák-vasút építése fotogrammetriai (légi-háromszögelési), a macedóniai és bukovinai hadifelmérésnek pedig a háromszögelési munkáiban vett részt. 1917-től a közép-európai (berlini) katonai térképészeti együttműködésben századosként képviselte hazánkat.

Ezt követően a Buza-féle radikális földreform műszaki-mérnöki előkészítésének fő szervezője lett. A Tanácsköztársaság idején a földművelésügyi népbiztosság legnépesebb osztálya élén állt, országos mérnöki szervezetet hozott létre, vezetése alatt formálódott ki a mai földügyi szervezet előképe. A bukás után a Süss-cég belgrádi fiókjában dolgozott, a zágrábi egyetemen tanított, és a jugoszláv felmérésben (a Romániából kiküldött Maetz Frigyes földmérővel) szakértőként működött.

A geodézia tudósaival világszerte kapcsolatban állt, Athénban előadást tartott, Prágába L'Allemand és Perrier hívta meg, s jugoszláviai kiküldöttként mutatta be az új Eötvös-Pekár-variométert. Hazatérve, a katonai Állami Térképészet tudományos főmunkatársaként dolgozott korai haláláig. A róla elnevezett emlékérem és az Országházzal szemben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádsorában állított szobra is őrzi emlékét.

Főbb művei

Javaslat a magyar országos felmérések újjászervezésére vonatkozólag. Bp., 1906.; A magyar országos háromszögelések és részletes felmérések új vetületi rendszerei. Bp., 1909.; A meridián konvergencia és a földrajzi összrendezők új számítási módja. Bp., 1913.; Az új geodézia. Bp., 1925.; Általános problémamegoldástani előadások. Bp., 1928.

Irodalom

Nekrológ. Térképészeti Közlöny, 1932.; HRENKÓ Pál: F. A. szobrának felavatása. Geodézia és Kartográfia, 1982.; Uő.: F. A. mérnök emlékére. Dunakanyar, 1982.

Hrenkó Pál