FARKAS GYUIA (Sárosd, 1847. márc. 28. - Pestszentlőrinc, 1930. dec. 27.)

Apja az Esterházy grófok jószágigazgatója volt. Az ifjú F. Gy. a győri Bencés Gimnáziumban érettségizett. Ekkor még a zene iránt rajongott. 1866-ban beiratkozott a budapesti egyetem jogi karára. Itt azonban rájött, hogy a jog nem érdekli, és hogy a zenéhez sincs elég tehetsége. Átiratkozott hát a bölcsészkarra, ahol 1870-ben fizika-kémia szakos tanári oklevelet szerzett. A következő 4 évben a székesfehérvári reáliskolában tanított. 1874-től 1880-ig Batthyány Géza gróf gyermekei mellett házitanítóskodott. Ez a hat év fordította figyelmét igazán a matematika és a fizika felé. A gróf nagyszerű könyvtára és a gyermekei számára jól felszerelt fizikai laboratóriuma alkalmat adott a búvárkodásra. Ehhez járult, hogy a grófi család külföldi tartózkodásai alatt F. Gy. megismerkedett olyan híres matematikusokkal (mint például a francia Charles Hermite), akik felkeltették a matematikai kutatások iránti érdeklődését. Önálló vizsgálatokba kezdett, és csakhamar értékes közleményei jelentek meg a Francia Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Comptes Rendus-ben.

1880-ban Pesten doktorált, 1881-ben pedig magántanári képesítést nyert a komplex függvénytanból, és megkezdte előadásait a pesti Tudományegyetemen. 1887-ben a kolozsvári egyetem rk., 1888-ban pedig r. tanára lett az elméleti fizikai tanszéken. Itt működött 1915-ig mint professzor, majd dékán, illetve rektor. A kolozsvári egyetem természettudományi kara az ő rektorsága idején vált európai hírű és színvonalú tudományos intézetté. 1898-ban az Akadémia levelező. majd 1914-ben rendes tagjává választotta.

Egyik kezdeményezője volt a magyar és az olasz matematikusok közti, igen termékenynek bizonyult kapcsolatoknak. A paduai egyetem díszdoktorrá avatta, és a Circolo Matematico di Palermo tagjává választotta. Mind súlyosabbá váló szembaja (glaukoma) miatt 1915-ben nyugdíjba vonult. Emlékére a Bolyai János Matematikai Társulat évenként kiosztandó díjat alapított, amely a legjobb eredményt felmutató ifjú magyar matematikusok rangos kitüntetése.

Működésének kezdetén inkább matematikával, később pedig főleg elméleti fizikával foglalkozott. Hazánkban ő volt a vektoranalízis első ismertetője. Fő kutatási területe a lineáris egyenlőtlenségek elmélete volt, ahol Minkowskitól függetlenül fedezte fel az ún. Farkas-Minkowski-tételt. Lineáris egyenletrendszereket oldott meg az általa definiált függvénnyel, illetve sorbafejtéssel. A komplex függvényelméletben általánosította a Picard-tételt. Úttörőként foglalkozott az iterációs függvények elméletével. Módszert adott a