Szülővárosában, majd az eperjesi evangélikus kollégiumban végzett tanulmányok után 1854-ben beiratkozott a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémiára. Oklevelének megszerzése után az akadémia matematikai és mechanikai tanszékére kapott asszisztensi kinevezést, majd 1867-ben rendes tanárrá nevezték ki. Kidolgozta az akadémia átszervezési tervét, ennek megfelelően 1872-től a gépészet rendes tanáraként működött, egyúttal bányatanácsosi címet kapott. 1876-tól 1982-ig az akadémia igazgatói teendőit is ellátta, amit azért adott át Sóltz Vilmos tanártársának, mert őt megválasztották Selmec országgyűlési képviselőjévé. E tisztét 1901-ig töltötte be, közben tagja volt a parlament közoktatásügyi bizottságának.

Több találmánya volt, így a Sóltz Vilmossal közösen alkotott vízgázfejlesztő készülék, amely a millenniumi kiállításon aranyérmet nyert. Legfontosabb találmánya a Schenek István tanártársával közösen kidolgozott akkumulátor. Ebben az időben még téves nézetek éltek az ólomakkumulátor működéséről; úgy vélték, hogy a kénsavnak csupán az a szerepe, hogy vezetővé tegye az elektrolitot, az áramtermelést az ólomelektródákon megkötött oxigénnek, illetve hidrogénnek tulajdonították. F. I. és Schenek érdeme a működés (ma már középiskolai kötelező tananyag) tisztázása. Az elvi kérdések tisztázása után igen jól bevált gyártási módszert és mechanikai kivitelt sikerült megvalósítaniuk. Az elektródákat alkotó ólomrácsot egymást metsző körsorok alakjában képezték ki, e rácsokba sikerült olyan jól megtapasztani az általuk kidolgozott eljárással előállított masszát, hogy az a rácsból csak elhanyagolható mértékben potyogott ki. (Ellentétben az akkor ismert akkumulátorokkal.) Impregnált papír- és fapálcika távtartókat használtak az üvegedény helyett ólommal bélelt faládába helyezett akkumulátornál. Az így kiképzett akkumulátorok a szállítást is jól bírták, ennek köszönhető a Bécsben elért siker (1. Schenek Istvánnál).

A selmeci bányaigazgatóság világítását 60, az akadémiáét 104 akkumulátorral látták el. Fajlagos teljesítmény, élettartam, önkisülés, megbízhatóság tekintetében ezek az akkumulátorok messze meghaladták a piacon akkor szereplő, féltucatnyi európai cég gyártmányait.

F. I. jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki, így írt a szállítókötelek terhelhetőségéről, fogaskerék méretezésről, a fűrészgépek teljesítményéről stb. Írásai elsősorban a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

Számos társadalmi tisztséget is viselt, a felvidéki közművelődési egyesületben, a selmeci evangélikus egyházban, Selmec város elöljáróságánál stb.

Irodalom

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, III. 133.; GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, VIII. 219.