FALLER GUSZTÁV (Gölnicbánya, I816. márc. 3. - Jászó, 1881. jan. 20.)

1836-ban iratkozott be bányamérnök hallgatónak a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémiára, bányászatot-kohászatot hallgatva, ahol 1840 őszén nyerte el kitűnő végbizonyítványát. Bécsben Haidinger Vilmosnál hallgat geológiát. 1841-1843-ban a horvátországi kincstári bányászatnál mérnök gyakornok Gränczenstein Gusztáv mellett. Pályázat alapján elnyerte az akadémiai bányaművelési-mérési és bányagéptani tanszék tanársegédi állását, ennek betöltése előtt ösztöndíjasként beutazta Magyarország bányavidékeit, ahol számos bányát és kohóművet ismert meg.

1843-1846-ban tanársegéd Adriányi János prof. mellett a már említett tanszéken. 1846-tól 1851-ig a szélaknai kincstári bányászatnál bányatiszt (Schichmeister), közben 1850-1851-ben helyettes tanárként tanított az akadémián. Ezt követően bányamérnökként (Markscheider) dolgozott. 1852 tavaszától a tiroli Hallban kerületi bányamérnök a kincstári sóbányászatban, majd vezette a mérnökséget.

Innen került vissza Selmecre, az akadémiára és 1855-1870 közötti tanszékvezetői munka után 1871-ben ment nyugállományba. Szolgálatait ezután is igénybevették. 1873-tól haláláig a jászóvári premontrei prépostság különféle üzemeinek felügyeletét látta el szakértőként.

Életművének kiemelkedő eseményei professzori működéséhez fűződnek és oktatói tevékenységét az elmélet és a gyakorlat - tanulmányutak a szénbányászatban - szoros egysége jellemzi. Sokat tett a tananyagok korszerűsítéséért és a nemzetközi tudományos haladáshoz való felzárkózásáért.

A dorogi szénmedence geológiai és bányászati viszonyainak első tudományos irányú vizsgálója volt. A magyar bányászati-kohászati szakemberképzés történetének - 1770-1870 közötti száz év - első kutatója és földolgozója, amidőn elkészítette 315 oldalas emlékkönyvét.

Szakirodalmi munkássága nemzetközi jelentőségű. Ma is számontartott érdeme, hogy az akadémiát bekapcsolta a leobeni és přibrami tanintézetek közös szakmai-tudományos évkönyveinek (BUHJ) szerkesztésébe.