Ewald, Paul Peter (szül. 1888. jan. 23. Berlin, Németország - megh. 1985. aug. 22. Ithaca, New York állam, USA), német fizikus és krisztallográfus; elméletet dolgozott ki a kristályokon áthaladó röntgensugarak interferenciájára, és ezzel elsőként adott szigorú elméleti alapokon nyugvó magyarázatot a röntgendiffrakcióra, melyet fizikustársa, Max von Laue figyelt meg először 1912-ben.

Ewald a Müncheni Egyetemen doktorált. Disszertációjában a kristályrácson áthaladó fény viselkedését vizsgálta. Ez a probléma vezette Lauét arra gondolatra, hogy ha a belépő sugárzás hullámhossza megközelíti a kristályban ülő atomok távolságát, interferencia játszódik le. Ewald továbbra is a röntgenkrisztallográfia-kutatás élvonalában maradt; kidolgozott egy grafikus módszert annak az egyenletnek a megoldására, melyet Sir Lawrence Bragg vezetett le 1912-ben. Az egyenelet a röntgenszórás alapvető törvénye lett, és azt a geometriai konstrukciót, amely az egyenlet megoldására szolgál, ma Ewald-gömbnek nevezik. Ewald 1949-ben az Egyesült Államokba települt át. 1949-től 1957-ig a New York állambeli Polytechnic Institute of Brooklyn (m.szaki egyetem) fizikai tanszékének vezetője volt. 1957-től 1959-ig egyetemi tanárként, később nyugalmazott egyetemi tanárként tevékenykedett. 1960-ban az International Union of Crystallography (Nemzetközi Krisztallográfiai Szövetség) elnökévé választották. Ezt a tisztséget 1963-ig töltötte be.