Euler (-Chelpin), Ulf (Svante) von (szül. 1905. febr. 7. Stockholm, Svédország - megh. 1983. márc. 9. Stockholm), svéd fiziológus, aki Sir Bernard Katz brit biofizikussal és Julius Axelrod amerikai biokémikussal közösen 1970-ben élettani-orvostudományi Nobel-díjat kapott. Mindhármukat az idegingerület működésének önálló tanulmányozásáért tüntették ki.

Euler az 1929-ben Nobel-díjjal jutalmazott Hans von Euler-Chelpin fia volt. A stockholmi Karolinska Institutetben szerzett diplomát, majd az intézet tanára volt 1930-tól 1971-ig. 1953-ban az élettani és orvostudományi Nobel-bizottság tagja lett, és tíz éven át a Nobel-alapítvány elnöke volt (1965-75).

Euler kiemelkedő eredménye a noradrenalinnak mint a szimpatikus idegrendszer kulcsfontosságú ingerületközvetítő anyagának az azonosítása volt. Arra is rájött, hogy a noradrenalin magában az idegrostban tárolódik. Ezek a felfedezések segítették Axelrodot abban, hogy meghatározza az enzimek szerepét az idegrendszer működésében.

A Nobel-díjon túl Eulert a magas vérnyomással és az érelmeszesedéssel kapcsolatos munkájáért a Svéd Sarkcsillagrenddel és a Stouffer-díjjal tüntették ki.