ERNST JENŐ (Baja, 1895. ápr.16.- Pécs, 1981. febr. 27.)

Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1913-ban a budapesti egyetem orvosi karára iratkozott be. Az I. világháború idején katona, így egyetemi tanulmányai félbeszakadtak. 1915-ben orosz hadifogságba került, és tanulmányait csak öt évi hadifogság után folytathatta.

1923-ban a pécsi tudományegyetem orvosi karán szerzett diplomát, majd az egyetem Gyógyszertani Intézetébe került, ahol Mansfeld Géza volt az igazgató. Itt kezdte meg azt a rendkívül eredeti kutatómunkát, az életfolyamatok fizikai törvényszerűségeinek vizsgálata területén, amellyel elindította és megalapozta a hazai biofizikai kutatást. 1928-ban - Az életműködések fizikai elemei című értékezésével - elnyerte a magántanári, 1935-ben a c. rk. tanári címet. 1930-ban a pécsi egyetem orvosi fizikai intézetében folytatta tudományos munkáját. Nemzetközi hírnevét az izom működése közben fellépő térfogatcsökkenés kimutatásával és pontos mérésével alapozta meg. A jelenség értelmezését és az izomműködés mechanizmusát illetően szakmai vitába keveredett a Nobel-díjas Mayerhoffal.

Az évekig tartó, magas szakmai színvonalú vita a Pflüger's Archiv hasábjain zajlott le. Az izomműködés kutatása egész pályafutása alatt érdeklődésének homlokterében állt. Eredményeit igen mostoha körülmények között, 2-3 munkatárs segítségével érte el. 1939-ben - származása miatt - állását is elveszítette. Ekkor a szegedi egyetemen működő Szent-Györgyi Albert hívta meg laboratóriumába. Itt részt vett a magyar izomkutatás biokémiájának elindításában. A II. világháború utolsó éveiben megfosztották a munka minden lehetőségétől és munkaszolgálatosként élete sem volt biztonságban.

1945-ben nevezték ki a pécsi egyetem orvosi fizikai intézetének igazgatójává és egyetemi r. tanárrá. Első ténykedéseként az intézetét biofizikai intézetté szervezte át. Így lett intézete - nevében is - hazánkban az első biofizikai kutatóhely, amelyet 1945-től 1971-ig vezetett.

1946-ban lett az MTA r. tagja. 1961-ben - világviszonylatban is az elsők között - megszervezte a Magyar Biofizikai Társaságot, amelynek alapításától elnöke, majd 1969-től haláláig tiszteletbeli tagja volt. 1961-ben egyik kezdeményezője volt a Nemzetközi Biofizikai Unió megalapításának, és két periódusban e szervezet vezetőségének is tagja volt.

Jelentős munkát végzett az Akadémia biológiai osztályának létrehozásában, amelynek éveken át titkára is volt. Igen aktív politikai, oktatói és tudományszervezői tevékenysége mellett élete végéig rendszeresen részt vett a kutatómunkában, és a biofizikai oktatás létrehozásában. Képzettsége, munkabírása, kemény és következetes kritikai szelleme, szókimondása működésének minden területén meghatározó egyéniséggé tette.

Tudományos munkásságának legfontosabb területe az izomműködés kapcsán az élő anyagban fellépő fizikai jelenségek elemzése. Az izomműködés biofizikájának számos területén végzett úttörő vizsgálatokat: a térfogatcsökkenés és az ingerület kapcsolata, az izomingerület során fellépő K- és Na-csere, a kötött víz és a kötött K kérdése, az izomfeszülés és a polimer kristályosodás összefüggése, az ingerület félvezető elméletének kidolgozása. Munkásságának másik jelentős területe a transzportfolyamatok fizikai alapjainak, a víztranszport törvényszerűségeinek, a termoozmózis és a termodiffúzió biológiai szerepének vizsgálata.

Tudományos eredményeit 200 tudományos dolgozatban és három monográfiában tette közzé. Ez utóbbiak: Die Muskeltätigkeit. (Bp., 1958.); Biophysics of the Striated Muscle. (Bp., 1963.); Biology without Mysticism. (Bp., 1976.). Biofizikai tankönyve három kiadást ért meg, amelyből generációk tanulták a modern biofizika alapjait. Tudományos, oktatói, tudományszervezői és politikai tevékenységének elismerését számos magas kitüntetés jelzi. 1948-ban és 1956-ban Kossuth-díjjal, 1965-ben Semmelweis-emlékéremmel, 1971-ben akadémiai aranyéremmel tüntették ki. A pécsi orvostudományi egyetem 1971-ben a Pro Universitate Emlékérem arany fokozatának adományozásával és 1980-ban díszdoktorrá avatásával ismerte el érdemeit.

Irodalom