ERDEY-GRÚZ TIBOR (Budapest, 1902. okt. 27. - Budapest, 1976. aug.16.)

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte, s egész életét ebben az intézményben töltötte. A II. sz. Kémiai Intézetben volt tanársegéd, adjunktus, majd 1941-től c. rk. tanár. 1949-ben nevezték ki az újonnan alakult fizikai kémiai tanszék professzorává.

A fizikai kémia volt kizárólagos alkotói területe, elsősorban az elektrokémia. Fizikai kémiai praktikum (Proszt Jánossal) és Elméleti fizikai kémia (Schay Gézával) című könyveiből kémikus nemzedékek tanultak. A hazai elektrokémiai kutatás egyik kiváló művelője volt, jelentős felismeréseket tett a hidrogén-túlfeszültség értelmezésében, az elektrolitikus fémleválás vizsgálatában, a fémes kristályok elektrolitikus növesztése terén, vizsgálta a fémek anódos oldódását, továbbá az ionvándorlás jelenségeit. Száznál több dolgozata jelent meg. Jelentős volt tudományos-közéleti szereplése is.

Az MTA 1943-ban lev., 1948-ban r. tagjává választotta, 1950-1953 és 1964-1970 között az akadémia főtitkára, 1970-1976 között elnöke volt. Két ízben nyerte el a Kossuth-díjat (1950, 1956). 1952-1953 között felsőoktatási, 1953-1956 között oktatási miniszter volt. Számos szocialista ország tudományos akadémiája választotta tagjává.

Főbb művei

Elméleti fizikai kémia. Társszerző: SCHAY Géza. Bp., 1952., 1954., 1962.; Fizikai-kémiai praktikum. Társszerző: PROSZT János. Bp., 1965.; Elektródfolyamatok kinetikája. Bp., 1969.; Transzportfolyamatok vizes oldatokban. Bp., 1971.; A fizikai kémia alapja. Bp., 1972.; Az anyagszerkezet alapjai. Bp., 1961., 1973.; Kinetik der Elektrodenprozesse. Bp., 1975.

Irodalom

SZENTÁGOTHAI János: E.-G. T. Magyar Tudomány, 1976.; LENGYEL Béla: E.-G. T. Magyar Kémiai Folyóirat, 1976.; MÁRTA Ferenc: E.-G. T. Kémiai Közlemények, 1976.

Szabadváry Ferenc