ENTZ GÉZA, Ifj. (Kolozsvár, 1875. máj 30. - Budapest, 1943. febr. 21.)

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1893-1913 közt a Budapesti József nádor Műegyetem állattani tanszékén volt tanársegéd, ahol kutatásait főként a tanszékre 1902-ben kinevezett kiváló hidrobiológus Daday Jenő professzor támogatta. Műegyetemi pályáját adjunktusi rangban fejezte be. 1907-ben másik iránymutató mestere, édesatyja id. E. G. tanszékén a budapesti tudományegyetemen a protisztológia köréből lett magántanár. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1916-ban a budapesti műegyetemen a "Hydrobiológia és haltenyésztés" magántanára lett. 1913-ban az Erzsébet-nőiskola Polgáriiskolai Tanárképző Főiskolára nevezték ki a biológia tanárának. Itt tanította Sebestyén Olgát, aki később a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben legfőbb munkatársa lett. 1909-1922 közt számos szakmai kitüntetést (Lukács-jutalom, Margó-díj, utóbbit kétízben) nyert el. 1920-ban Hollandiába távozott s 1929-ben tért csak vissza Utrechtből, jóllehet 1922-ben a budapesti egyetemen egy akkor felállított tanszékre az állatrendszertan ny. r. tanárának nevezték ki. Távollétében 1923-ban a Szent István Akadémia is tagjává választotta. 1929-ben azért jött vissza Magyarországra, hogy a tihanyi Biológiai Intézet osztályigazgatói állását elfoglalja, később ennek az intézménynek igazgatója is lett. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes taggá választotta, és átvette a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának igazgatói székét is. 1934-ben - midőn a Pázmány Péter Tudományegyetem állattani tanszékét újra kettéosztották, ő lett az általános állattan és összehasonlító bonctan ny. r. tanára, ezen a tanszéken működött haláláig. 1935-1938 közt a Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának elnöki tisztét is betöltötte. Sokrétű munkássága magába foglalja az élettudomány és az általános állattan számos kérdését. A törzsfejlődés kérdéseiben nem csatlakozott sem a Darwin-Huxley-Haeekel nevével fémjelzett irányzatokhoz, sem a Driesch-féle neovitalizmushoz. Kutatásának középpontjában a vízi élőlények kutatása, különösképpen a protisztológia állt. A korszerű Balaton-kutatás megteremtője volt. E kutatásainak keretében különösen fontos, hogy a tó abiotikus és biotikus tényezőit mindig egységben és kölcsönhatásukban vizsgálta. A Balaton-kutatás programját öt tényező vizsgálatába sorolta: az általános tavi életfeltételek, a tóban élő fajok tanulmányozása. Ezekhez járul az alsóbb rendű balatoni élőhelyek, az élőhely és életközösség egységének vizsgálata, sőt fel kell kutatni a Balatonnak és életének történeti kialakulását is.

Főbb művei