ENTZ BÉLA (Kolozsvár, 1877. márc. 10. - Pécsvárad, 1959. jan. 14.)

Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem orvosi karán végezte. Doktorrá avatása után Thanhoffer mellett anatómiával, majd Genersich intézetében kórbonctannal foglalkozott, itt szerzett egyetemi magántanári képesítést (1911). Előbb a Szt. István kórház kórbonctani osztályának lett vezetője, majd az Állatorvosi Főiskolán kapott katedrát: innen a pozsonyi egyetem hívta meg professzornak (1918), végül a Pozsony elhagyására kényszerített egyetemmel együtt Pécsre költözött (1924), ott élt és működött haláláig (1959). Kiváló oktatói és ugyancsak figyelemreméltó elméleti munkásságából kiemelkedik tankönyve (A kórbonctan és kórszövettan alapvonalai); "Kórboncolási technika" című műve, valamint a syphilis kórtanáról és kórbonctanáról írott könyve, folyóirati közleményei közül említjük a syphilis kórokozójának, az akkor Spirochaeta pallidának nevezett mikroorganizmus kimutatásáról írott német nyelvű tanulmányát (1906), továbbá a daganatokkal, valamint az öregedés kérdéseivel, végül az újkőkorszaki temetők csontvázain talált paleo-archeopathologiai elváltozásokkal foglalkozó munkáit. Széleskörű szakirodalmi tevékenysége elismeréseképpen az MTA levelező tagjává választotta. 1931-1932 és 1945-1946 között az Erzsébet Tudományegyetem rektoraként dolgozott. Szakmai működésén kívül jelentős tevékenységet fejtett ki Pécs kulturális életében is. Hálás tanítványai tiszteletére emlékérmet verettek.