Édesapja Sopronban ügyvédeskedett, ő is a soproni Evangélikus Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait. A kor szokásaihoz híven édesapja nyomdokaiba kellett volna lépnie, de a bécsi világkiállításon beleszeretett a gépekbe. Műegyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben, majd Aachenben folytatta, s közben tanulmányozta a vesztfáliai és belgiumi vasgyárakat, bővítette szak- és nyelvtudását. A mérnöki oklevél megszerzése után a budapesti Ganz-gyárba került szerkesztő mérnöknek Mechwart András keze alá, aki rendkívüli hatással volt rá. Mozgékony, tettre kész egyénisége azonban nem bírta a rajzasztalhoz kötöttséget, ezért úgy döntött, hogy élethivatásának inkább a műszaki nevelői pályát választja. Itt tág teret találhat alkotói és írói tevékenységének, az iskolai szüneteket pedig Felhasználhatja a bel- és külföldi ipar tanulmányozására. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1877. szeptember 10-i rendelete alapján 1879. december 7-én megnyitották az ipari szakoktatás terén nagy jelentőségű Ipartanodát. A szervezeti szabályzatot és az első tantervet Gönczy Pál miniszteri tanácsos és Sztoczek József műegyetemi tanár dolgozta M. Az építészeti, gépészeti, vegyészeti, fém- és vasipari, faipari szakosztályokon három évben határozták meg a tanítási időt. Nagy gondossággal és felelősséggel választották ki azokat a jó felkészültségű oktatókat, akikre rábízhatták a hazai ipar számára képzendő szakemberek nevelését.

E. I. A. számára, aki a legkiválóbb egyetemeken tanult, a Ganz-gyárban pedig Mechwart András mellett kitűnő képzésben részesült, a műszaki-oktató pálya megfelelő élethivatásnak ígérkezett - a fém- és vasipari tantárgyak tanársegédévé nevezték ki. Egyike volt azoknak az úttörőknek, akik a Felső-ipariskola alapításakor kezdték meg oktatói munkájukat, s úgyszólván a semmiből teremtették meg azt az alapot, amelyre később az ipari oktatás épülhetett.

A múlt század kilencvenes éveiben megindult székely kivándorlás ellensúlyozására az ország nagyobb üzemeibe székely tanoncokat helyeztek azzal a céllal, hogy a székely munkásfelesleg inkább az anyaországban telepedjen le. Ebben az akcióban a Székely Egylet is tevékenyen részt vett. E. I. A. - mint a Székely Egylet tagját - a vagongyárban elhelyezett székely tanoncok gyámfelügyeletével bízták meg. A székelység iránt érzett vonzalma és iparfejlesztői tevékenysége abban is megnyilatkozott, hogy 1898-ban a kereskedelemügyi miniszter megbízásából a székelyek munkalehetőségeinek megjavítása érdekében hosszabb időn át tanulmányozta a Székelyföld vasiparát, majd javaslatot tett az ipar Fellendítésére. Nemcsak a székelyföldi ipar jelenét, de műszaki történeti múltját is igyekezett megismerni, és kutatásainak eredményét közzétette. Jelentése alapján 1905. augusztus 28-án a minisztériumban tanácskozás kezdődött arról, miként lehetne fellendíteni az ipart, az anyaföldhöz kötni a székelyeket. E. I. A. vizsgálatai és javaslatai alapján határozatot hoztak a további fejlesztés érdekében a székelyföld vasiparának minden ágára.

E. I. A. sokoldalú oktatási elfoglaltsága mellett szakcikkeivel is a műszaki haladást szolgálta. Tevékenysége az ipar számos területére kiterjedt, de leginkább a kohászat kötötte le érdeklődését. Az 1900-as párizsi világkiállításon - ahol a hazai vasbányászat és kohászat előadója volt - elhatározta, hogy a résztvevő vállalatokról terjedelmesebb ismertetőt ad ki. Könyvében - melyet saját felvételeivel és rajzaival illusztrált - tökéletes képet adott a külföld előtt addig ismeretlen magyar vasiparról ennél hatásosabb propagandát a magyar kohászat érdekében előtte még senki sem végzett.

1886-ban belépett a Magyar Mérnök- és Építész Egyletbe, és hamarosan a könyvkiadó bizottságba is beválasztották. A gyáripar különböző területeiről írt szakcikkeinek stílusával, műszaki nyelvezetének helyes magyarságával mindinkább felhívta magára a figyelmet. 33 évesen nevezték ki az egylet kiadásában megjelenő Közlöny szerkesztőjének, amit a legjelesebb külföldi műszaki folyóiratok szintjére emelt.

1905 májusában a kereskedelemügyi miniszter az ipari-műszaki ügyek jobb ellátása érdekében a különböző osztályokba beosztott műszaki személyzetet egy ipari-műszaki osztályba vonta össze. Erre az ügyosztályra bízták az iparfejlesztés körébe tartozó, kizárólag műszaki természetű jelentősebb ügyek intézését-vezetésével E. I. A. bízták meg.

Nagyszerű szervezőképessége és műszaki, irodalmi munkássága egyre jobban kibontakozott, így ót találták a legalkalmasabbnak a magyar műszaki múzeum létesítéséhez szükséges előmunkálatok elvégzésére, és a részletes tervek elkészítésére is.

Közhivatali évei alatt gyorsan ívelt felfelé a pályája. A felső-ipariskolai tanárból helyettes államtitkár lett. Húszéves minisztériumi szolgálata alatt az iparfejlesztés, és különösen a vas- és fémipar kifejlesztése körüli nagy jelentőségű munkálataival tűnt ki. Gazdasági téren a különféle ipari statisztikák összeállításával, az Ausztriával folyó gazdasági tárgyalásokhoz szükséges monográfiák kidolgozásával és szakértői tevékenységével szerzett érdemeket. Kisebb munkáit nem számítva 78 tanulmánya és 27 könyve jelent meg.

Irodalom

Évfordulóink 1983., 1984.