DORNER JÓZSEF (Győr, 1808. nov. 2. - Pest, 1873. okt. 9.)

Kereskedő családba született, de a győri és soproni gimnáziumi tanulmányai után, a soproni Kochmeisternél lett gyógyszerész gyakornok. Később pozsonyi és pesti gyógyszertárakban is gyakornokoskodott. 1830 és 1831 között a bécsi egyetemen tanult és gyógyszerészi oklevelet szerzett. 1836-ig ismét különböző gyógyszertárakban volt segéd, majd gyógyszertár-tulajdonos lett Pozsonyban. Hivatása valószínűleg nem elégítette ki ambícióit, mert 1840-ben hivatali szolgálatba állt a Helytartótanács egészségügyi osztályán. 1848-ban Eötvös József a Közoktatásügyi Minisztériumba hívta. A szabadságharc bukása után állását elvesztette. 1853-tól a szarvasi líceumban tanított, 1860-tól a pesti ev. gimnázium természetrajz tanára volt haláláig.

Már egyetemi évei alatt kapcsolatot tartott kora neves botanikusaival, így Endlicher Istvánnal és baráti viszonyban volt Rochel Antallal, Sadler Józseffel és Láng Adolf Ferenccel. Beutazta Magyarországot, Ausztriát és Németországot. 1835-ös bánsági útján ismerkedett meg Heuffel Jánossal. 1846-ban vetette fel Heuffelhez írt levelében a "Flora hungarica, partiumque adnexarum" kiadását. Elképzelését Sadler és Heuffel is támogatta. Endlicher művének, a Flora von Wiennek mintájára a természetes rendszert akarta követni. A Flora a közbejött forradalmi események, Sadler halála és Heuffel betegsége miatt azonban nem született meg.

D. J. érdeklődése a növényanatómia felé fordult. Számos előadást tartott a Természettudományi Társulatban és az Akadémián. Különféle kritikai tanulmányokat írt a sajtóban. Tankönyveket is írt a reálgimnáziumok, polgári- és ipariskolák számára (A növénytan elemei. Bp., 1864., 1879.). A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta (1858).