Mérnöki tanulmányait a prágai és a bécsi Műegyetemen végezte. 1934-től 1944-ig a Magyar-Holland Bank műszaki osztálya munkatársaként földmérési, településfejlesztési, útépítési és vízszabályozási munkát végzett. 1945-ben Csepel mérnöki hivatalának vezetője, és az újjáépítés műszaki irányítója. 1945-től az Országos Földbirtokrendező Tanács mérnök tagja, és a földreform végrehajtásának műszaki irányítója volt. 1946-tól részt vett a szövetkezeti mozgalom megszervezésében: a Földművesszövetkezetek Országos Központjának (FOK) egyik szervezője és végrehajtó bizottságának tagja. Utóbb az Országos Szövetkezeti Hitelintézet h. vezérigazgatója, 1948-tól a Magyar Országos Szövetkezeti Központ vezérigazgatója, és 1955-ig a SZÖVOSZ (Szövetkezetek Országos Szövetsége) igazgatóságának elnöke. 1955-től a vízügyi szolgálat vezetője, előbb mint főigazgató, majd 1968-tól az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) elnöke, államtitkári rangban. Egyidejűleg -1950-től - a Mezőgazdasági Akadémián, majd főiskolán, utóbb egyetemen az agrárgazdaságtan előadója: 1967-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a hidroökonómia és a vízkészlet-gazdálkodás előadója. 1970-től c. tanár és 1972-től a vízgazdálkodási tanszéki csoport vezetője. 1975-ben vonult nyugalomba, de tudományos munkásságát az egyetemen folytatta.

Munkásságához fűződik a korszerű, egységes vízügyi igazgatás szervezetének kiépítése és megerősítése, a magyar vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása és a tervezés alapjául szolgáló országos vízgazdálkodási keretterv kidolgozása. Árvízvédelmi kormánybiztosként irányította az 1965. évi nagy Duna-árvíz és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni védekezést. Vezetése idején történt a vízügyről szóló 1964: IV. tc. megalkotása, és ennek szellemében a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmének megszervezése. Gyakorlati munkájával kapcsolatban rakta le az alapjait a hidroökonómia és a vízkészletgazdálkodás tudományának. A korszerű vízgazdálkodás és vízgazdálkodási tervezés elméletét megalapozó egyetemi tan- és kézikönyve: a "Vízgazdálkodás I." A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai (Bp., 1972.) nemcsak a hazai vízügyi műszaki irodalom kiemelkedő eredménye, hanem külföldön is elismert munka. E könyvén és jegyzetein kívül több mint száz tanulmánya jelent meg a hazai és nemzetközi szaksajtóban.

Munkásságát a kormányzat számos kitüntetéssel ismerte el. 1958-tól az MTESZ alelnöke volt.

Irodalom

Nekrológ. Vízgazdálkodás, 1977.