DÉCHY MÓR (Pest, 1851. nov. 4. - Budapest, 1917. febr. 8.)

Geográfus, utazó, hegymászó, a Kaukázus tudományos feltárásának úttörője. Tehetős család gyermekeként, igen kedvező körülmények között nevelkedett. Elsajátított több nyugati nyelvet, felnőttként megtanult oroszul is.

Középiskoláit Temesváron és Budapesten, a piarista rend gimnáziumában végezte, majd jogot tanult a budapesti és a bécsi egyetemen.

A XIX. század második felében a havasok és a hegymászás iránti érdeklődése magával ragadta, s a 70-es évek elejétől kezdve rendszeres hegymászóvá vált. Első impresszióit az Alpokban szerezte. Jogi tanulmányaival párhuzamosan földrajzi és földtani ismereteit is gyarapította, hallgatta Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait.

Az évek során lelkes magashegyi turistából jól képzett hegymászóvá vált. Számtalan csúcsot mászott meg, nem egyet úttörőként (az Aiguilleverte, a Monte Rosa, a Rothorn stb. csúcsait), vagy új oldaláról (1873-ban a Dent Blanche csúcsát).

Intenzív alpinistaként célul tűzte ki Európa legmagasabb hegységeinek feltárását, a magashegyi régiók megismerését. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokot, a Pireneusokat és Norvégia hegységeit. Geológiai, geográfiai, orográfiai (hegyrajzi), biológiai, glaciológiai, meteorológiai megfigyeléseit, tapasztalatait különböző alpesi egyletek és geográfiai társulatok közleményeiben publikálta.

1892-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, aminek 1905-ben alelnökévé választották. 1878-1884 között kinevezett kormánybiztosként egyre több külföldi kormánymegbízásnak tett eleget, néha politikai ügyekben is eljárt. Az 1878-as párizsi világkiállítás kinevezett kormánybiztosa volt.

Még ebben az évben a Himaláján járt, majd hosszabb kényszerű szünet után a Kaukázusba utazott. Ez utóbbi útja oly nagy hatással volt rá, hogy ide 1884-1902 között összesen hét expedíciót szervezett. Társaival többször átkelt a főláncon, megmászta a főbb csúcsokat. A kutatóutakra az alpesi vezetők mellett magyar tudósok is elkísérték. Lojka Hugó botanikus lichenológiai, florisztikai és glaciológiai, Schafarzik Ferenc geológus orográfiai, Hollós László botanikai, Laczkó Dezső geológiai megfigyeléseket, illetve gyűjtéseket végzett. Tervszerű, alapos munkájuk eredményeként született meg a "Kaukázus" monográfiája, amely lebilincselő szövegével, páratlan szépségű illusztrációival, térképmellékleteivel óriási sikert aratott a művelt olvasóközönség és a szakemberek körében egyaránt, mert a szakszerű jelentések eleven útleírásba ágyazva helyezkedtek el.

Kutatóútjaik nyomán számtalan, a Kaukázusra vonatkozó geográfiai és egyéb adatot pontosítottak, helyesbítettek, továbbá speciális, megbízható térképeket készítettek. Déchy kaukázusi munkásságát páratlan külföldi elismerő kritika dicsérte. Fő tudományos eredményeit az örökös hóhatár feletti világ hegyrajzi kutatásai során érte el.

Élete során tevékeny részt vállalt a nemzetközi földrajzi kiállításokon, kongresszusokon, amelyeken számtalan előadást tartott legújabb tudományos eredményeiről.

1887-ben a Royal Geographical Society tiszteletbeli levelező tagjává választotta a kaukázusi jégárak tanulmányozása körül szerzett érdemeiért.

A legtöbb európai földrajzi társaság és egylet tiszteletbeli vagy levelező tagja lett. Több magyar és nemzetközi éremmel tüntették ki. 1908-ban a kolozsvári M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem díszdoktorrá avatta, 1909-ben az MTA levelező tagjává választotta.

Felbecsülhetetlen értékű gyűjteményei a M. Kir. Földtani Intézetbe, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek.