DEBRECZENI MÁRTON (Magyargyerőmonostor, 1802. jan. 25. - Kolozsvár, 1851. febr. 18.)

Kolozsváron 1814 és 1819 között a deák osztályokat, 1823-ig a bölcseleti, jogi és hittani évfolyamokat is elvégezte. Utolsó iskolai évében Désaknán az ottani bányatisztek buzdításai bírták rá a bányászati szak választására.

1823. nov. 23-tól Selmecen folytatta tanulmányait a Bányászati és Erdészeti Akadémián. 1825-ben bányagyakornokká nevezték ki, később radnai napidíjas olvasztómesteri állást kapott. 1827 elején kinevezték a csertési kohóüzemben kémlőhelyettessé, majd Zalatnán kohóellenőrré; 1833-ban ugyanott kohónaggyá és igazgatósági ülnökké. 1840-ben az erdélyi kincstárnál bányászügyi ideiglenes előadó, s fokozatos emelkedéssel 1842-ben ugyanott az erdélyi kincstár tanácsosává léptették elő.

Az erdélyi bányászat igen sokat köszönhet neki; számos újítást és javítást létrehozva, a teljesen elhanyagolt üzemeket igen rövid idő alatt korszerűsítette, nyereséges kohókká fejlesztette. A kohóknál felhalmozott salakot ő használta először kéngyártásra, és ő vezette be a zalatnai főkohóknál a vasgálic- és rézgálicgyártást. Megoldotta az aranynak és ezüstnek feketeszénből való "kiejtését". A kohászatot forradalmasító, kevés levegőveszteséggel dolgozó csigafúvó is az ő találmánya. Már az 1830-as évek végén saját tervezésű gőzmozdonyt helyezett üzembe Zalatnán a kohók kiszolgálására.

Tudományos sikereit a kormány is elismerte. 1848-ban az erdélyi országgyűlés az unió-bizottmány egyik tagjává választotta. Pestre jőve aug. 22-én a magyar Pénzügyminisztériumban a bányászati ügyek vezetőjeként miniszteri tanácsossá nevezték ki.

A szabadságharc után Kolozsváron perbefogták, fizetését felfüggesztették, nejével és hat gyermekével nyomorban tengődött. A kohóknál szerzett higany- és ólommérgezéstől is szenvedett. Mégegyszer megkísérelte a háborús események következtében szünetelt erdélyi bányák és kohók üzembe helyezését. Ebbéli munkája közben szerzett tüdőgyulladásban halt meg.

Halála után gr. Mikó Imre a hagyatékait átvizsgálva műszaki vonatkozású szakmunkáin kívül számos szépirodalmi művet talált, melyek közül legjelentősebb volt "A kiovi csata" című hősköltemény.