DÁVID LAJOS (Kolozsvár, 1881. máj. 28.- Leányfalu, 1962. jan. 9.)

Tanulmányait Kolozsváron végezte, utána Göttingenben és Párizsban folytatott kutatómunkát. 1910-ben komplex függvénytani témakörből a kolozsvári, majd 1916-ban a budapesti Tudományegyetemen szerzett magántanári képesítést. 1919-ben a budapesti polgári iskolai tanárképző főiskola tanárává nevezték ki, 1926-tól a debreceni Tudományegyetem szakelőadója, 1929-33 között ny. rk., majd r. tanára. 1940-ben a kolozsvári egyetemre került, és négy éven át ott, majd nyugállományba vonulásáig (1950) a Nemzeti Múzeum Könyvtárában működött. Leányfalun temették el.

Tudományos tevékenysége elsősorban komplex függvénytani tárgyú. Több értekezést közölt a Gausstól származó medium - arithmetico - geometricum tárgyköréből. A két Bolyai élete és munkássága (Bp., 1923.) című sokat idézett könyve az adatok megbízhatóságával tűnik ki. (Ennek bővített kiadása 1979-ben jelent meg.) Könyvészeti ritkaságnak számít a Bolyai-geometria az Appendix alapján (Kolozsvár, 1944.) című műve, melyben - részben Vályi Gyula, volt kolozsvári tanítómestere előadásaira támaszkodva - Bolyai János értekezését könnyen érthetően kommentálja. Kisebb matematikatörténeti tanulmányai közül sokat idézik a régi debreceni matematikusokról (1926), valamint a Gaussról (1927) szóló írásait. Érdemeket szerzett a debreceni tudományegyetem matematikai intézetének megszervezése és könyvtárának megalapítása terén is.