Darwin, Sir George (Howard) (szül. 1845. júl. 9. Downe, Kent, Anglia - megh. 1912. dec. 7. Cambridge, Cambridgeshire), angol csillagász, elmélete szerint a Hold valamikor a Föld része volt, amíg a Nap vonzása következtében ki nem szabadult, és mellékbolygóvá nem vált.
Charles Darwinnak, a nagy természettudósnak volt a második fia, 1883-ban a Cambridge-i Egyetemen a csillagászat és a kísérleti természettan Plumian professzori székének tulajdonosa lett. Az árapályról készített hatalmas művét 1884-ben tette közzé, munkája a Pierre-Simon Laplace és Lord Kelvin által kidolgozott módszerekre épült. A The Tides and Kindred Phenomena in the Solar System (Az árapály és rokon jelenségek a Naprendszerben; 1898) c. művében az árapálysúrlódásnak a Föld-Hold rendszerre gyakorolt hatását vizsgálta. Elmélete szerint a Hold abból az anyagból formálódott, amely a még olvadt Földből a Nap árapályt keltő hatására szakadt ki. Ma ezt nem tartják valószínűnek. George Darwin nagy fegyverténye azonban, hogy elsőként dolgozott ki elméletet a Nap-Föld-Hold rendszer fejlődéséről az elméleti geofizika matematikai analízise alapján.
Darwin kiterjedten vizsgálta a Nap-Föld-Hold rendszerhez
hasonló, három forgó testből álló
rendszerek pályáit: vagyis kiszámította, hogy
melyik test hol lenne egy adott időpontban. A Hold eredetére
irányuló kutatásai részeként tanulmányozta,
milyenek a forgó folyadéktömegek stabilis alakjai. Következtetését,
mely szerint egy forgó folyadék stabilis, ha körte alakot
vesz fel, ma tévesnek tartják. Darwin 1900-ben lett a Királyi
Csillagászati Társaság és hat évvel
később a British Association for the Advancement of Science
nevű tudományos és tudománynépszerűsítő
társaság elnöke. 1905-ben a Bath-rend lovagi parancsnokává
avatták.