DALLOS JÓZSEF (Budapest, 1905. jan. 7. - London, 1979. jún. 27.)

Tanulmányait Budapesten végezte, szemorvosi szakképesítését Grósz Emil szemészprofesszor európai hírű klinikáján szerezte meg. Nevéhez fűződik a kontaktüvegek (mai szóhasználattal: kontaktlencsék) tökéletesítése, az 1930-as évek elején. A budapesti 1. sz. Szemklinika laboratóriumában végezte kísérleteit, és ezek eredménye volt az az üvegtechnikai eljárás, amely a mintára pontosan simuló vékony üvegkagylók előállítását tette lehetővé. 1932-ben megtalálta a hibátlan lenyomatvételhez alkalmas anyagot - a Poller-féle „negocollt", és sikerült kidolgoznia a követelményeknek megfelelő eredményt adó mintázási módszert. Kísérleteihez segítséget adott a Széchenyi Tudományos Társaság. A kontaktüveg heptikai (érintkezési felületi) tulajdonságainak a tökéletesítésével (a kagylókat a szem egyéni aszimmetriájának figyelembevételével készítette) nagymértékben megjavította a kagylók viselhetőségét, és kiküszöbölte az addig egyszerűen csak gömbfelszínre kiképzett kontaktüvegeknél mutatkozó hátrányokat. Egy 1935-ben írt cikkében D. J. a kontaktüveg használatára megadja az útmutatást is: „Az ilyen kagyló szabály szerint naphosszat hordható, eleinte egy-két órás déli szünettel. Éjszakára kivesszük. Kivétele éppúgy, mint a betétele is óvatosságból, ruhával letakart asztal felett történik, mert az üveg magasból kemény lapra ejtve eltörhet. A kivétel és betétel kézzel történik, mindenki könnyen elsajátíthatja .... Gondozása mindössze annyiból áll, hogy este, kivétel után, vízzel leöblítjük, és tiszta ruhával szárazra törölve tesszük el." Grósz Emil professzor nyugdíjba vonulása után, 1937-ben, D. J. Londonba ment, és kísérleteit ott folytatta tovább.

A British Contact Lens Association D. J. halála után határozatot hozott, amely szerint 1980-tól „Josef Dallos Research" pályadíjjal jutalmazza azt a kontaktlencse területén dolgozó kutatót, akit az erre kijelölt szakértői bizottság a legérdemesebbnek tart. Ez a döntés annak az embernek az elismerése, aki a kontaktlencsék hordhatóságát, állandó viselését hosszú éveken át végzett kísérleteivel megoldotta.

Megemlíthetjük, hogy a műanyag kontaktlencsék alkalmazásának a kezdeményezése (1939) is magvar szemorvos, Győrffy István nevéhez fűződik.

Főbb művei

Über Haftgläser und Kontaktschalten. Klinische Monatsblätter für Augenheilkund, 1933. p. 640-659.; A „láthatatlan” contact szemüveg. Szemészet, 1935.; Contact Glasses, the „Invisible Spectacles. Archíves of Ophtalmology, 1936.: Sattler's Veil. The British Journal of Ophtalmology, 1946.

Irodalom

MANN, O.: The history of contact lenses. Trans. Ophtalm. Soc. U.K. 1938.; VAJDA Pál: A műszeripar és a finommechanika magyar úttörői. Technikatörténeti Szemle, 1962.: „Hírek" (D. J. halála). Szemészet, Bp.. 1979.; HEITZ, R.: Das wissenschaftliche Werk von J. Dallos. Contactologia, 1980.; GYÖRFFY István: A XX. században működött jelentősebb magyarországi szemorvosok életrajzi adattára. Bp., 1987.

Vajdáné Csizmarik Irén