Dale,
Sir Henry (Hallett)
(szül. 1875. jún. 9. London, Anglia - megh. 1968. júl. 23. Cambridge), angol
fiziológus; 1914-ben izolálta az acetilkolint, 1936-ban pedig Otto Loewi
német farmakológussal megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az
idegingerületek kémiai átvitelével kapcsolatos felfedezéseiért.
Dale a Cambridge-i Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1909-ben, kutatómunkáját azonban már 1904-ben elkezdte a Wellcome Fiziológiai Kutatólaboratóriumban. 1914-ben tagja lett annak a szervezetnek, amelyből később létrejött az Orvostudományi Kutatási Tanács, 1924-től 1942-ig pedig a Tanács utódszervezetének, a Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetnek volt igazgatója.
Dale elsőként azonosította állati szövetekben a hisztamin nevű vegyületet (1911), azután pedig tanulmányozta a hisztamin élettani hatásait, és megállapította, hogy ez az anyag felelős sok allergiás és anafilaxiás (túlérzékenységi) reakcióért. Miután 1914-ben sikeresen elkülönítette az acetilkolint, megállapította, hogy ez a vegyület megtalálható az állati szövetekben, az 1930-as években pedig kimutatta, hogy az acetilkolin a paraszimpatikus idegrendszerhez tartozó idegek végződéseinél szabadul fel. Kutatásai nyomán világossá vált az acetilkolin szerepe: kémiai átvivőanyag, amely idegingerületeket továbbít.
Dale a Royal Society elnöke, valamint (a II. világháború alatt) a kormány
tudományos tanácsadó bizottságának elnöke volt. 1932-ben lovaggá ütötték.