CZIGLER GYŐZŐ (Arad, 1850. júl. 19-.Budapest, 1905. márc. 28.)

Régi svájci építészcsaládból származott. Nagyapja telepedett le Magyarországon, fiát a bécsi Katonai Műszaki Akadémián és a Művészeti Akadémián képeztette. Unokája, Cz. Gy., ebben a szellemben nevelkedett. Aradon végezte el alsóbb iskoláit, majd ő is Bécsbe került, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult kora kiemelkedő mestere, Theofil Hansen tanítványaként.

1871-ben, apja váratlan halála miatt, megszakítva tanulmányait hazatért Magyarországra. Itt befejezte az édesapja által megkezdett építkezéseket, műemléki helyreállításokat. 1873-ban hosszabb külföldi tanulmányútra indult: Ausztria, Németország, Anglia, Franciaország; Olasz és Görögország voltak útjának állomásai. Visszatérve a fővárosban telepedett le, és a főváros mérnöki hivatalában dolgozott. Számos tervpályázaton indult, közülük jó néhányat meg is nyert. Elmondható, hogy a századvég fővárosának építészeti kialakításában, jeles kortársaival együtt, Cziglernek is meghatározó szerepe volt. Tervei alapján épült meg az Andrássy úton (akkor még: Sugár út) az egyik palota (ma: 3. sz.), az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia, az Országos Erdészeti Egyesület háza (ugyancsak az Alkotmány utcában), a Keleti Károly utcai KSH székház, az egykori Országos Kaszinó épülete (a Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán), a városligeti egykori ártézi, ma: Széchenyi fürdő, továbbá a bécsi Pazmaneum épülete, összesen mintegy 60 jelentős épület. 1899-ben Lotz Károllyal együtt restaurálta a tihanyi apátság épületét.

A pesti Műegyetem 1887-ben az újonnan alakult ókori építészeti tanszékére hívta meg nyilvános rendkívüli tanárnak, majd ugyanitt 1888-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Az 1890/91-es tanévben a Mérnöki és Építészeti Szakosztály (a későbbi karokat ekkor még szakosztályoknak nevezték) dékánjává választották meg. Az egyetemen tanított haláláig.

Építészeti eszményképe, mestere, Theofil Hansen szellemében, a görög, kis részen a római, majd a klasszikus reneszánsz stílus volt. Elképzeléseit műemlékvédelmi tevékenységében is megvalósította. Nem szerette a kísérleteket; tanítványaitól is megkövetelte az általa helyesnek tartott építészeti stílus(ok) követését. Merev, szigorú, de emberséges és segítőkész professzor volt.

1891-ben elnökének választotta meg az MMÉE Mű- és Középítési Szakosztálya, 1894-ben pedig az MMÉE elnökévé választották. 1903-ban az MMÉE tiszteletbeli tagja lett. Elnöke volt 1897-től az Anyagvizsgálók Magyar Egyesületének, tagja a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Képzőművészeti Tanácsnak és 1895-től elnöke az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak.

A Műegyetem mai, budai telephelyének kijelölésében úttörő szerepe volt, részt vett a telepítési terv készítésében is. 1900-ra elkészült a Gellért téri kémiai (Ch) épület terve, 1904 szeptemberében már a kész épületben indult meg az oktatás.

Az MMÉE 1910-ben egykori elnöke és tiszteletbeli tagja emlékére emlékérmet készíttetett. Számos későbbi építész részesült e kitüntetésben.

Főbb művei

Az építészet története. Bp., 1903. (KABDEBÓ Gyulával)

Irodalom

HIERONYMI Károly: Búcsú Cz. Gy.-től. MMÉE Heti Értesítője, 1905.; GÁSPÁRNÉ DEMETER Judit: A Műegyetem építői. (in: A BME Központi Könyvtárának Évkönyvei V., 1986.)

Végh Ferenc