CZIGLER GYŐZŐ (Arad, 1850. júl. 19-.Budapest, 1905. márc. 28.)
Régi svájci építészcsaládból származott. Nagyapja telepedett le
Magyarországon, fiát a bécsi Katonai Műszaki Akadémián és a Művészeti Akadémián képeztette.
Unokája, Cz. Gy., ebben a szellemben nevelkedett. Aradon végezte el alsóbb
iskoláit, majd ő is Bécsbe került, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult
kora kiemelkedő mestere, Theofil Hansen tanítványaként.
1871-ben, apja váratlan halála miatt, megszakítva tanulmányait hazatért
Magyarországra. Itt befejezte az édesapja által megkezdett építkezéseket,
műemléki helyreállításokat. 1873-ban hosszabb külföldi tanulmányútra indult:
Ausztria, Németország, Anglia, Franciaország; Olasz és Görögország voltak
útjának állomásai. Visszatérve a fővárosban telepedett le, és a főváros
mérnöki hivatalában dolgozott. Számos tervpályázaton indult, közülük jó
néhányat meg is nyert. Elmondható, hogy a századvég fővárosának építészeti
kialakításában, jeles kortársaival együtt, Cziglernek is meghatározó szerepe
volt. Tervei alapján épült meg az Andrássy úton (akkor még: Sugár út) az
egyik palota (ma: 3. sz.), az Alkotmány utcai Kereskedelmi Akadémia, az
Országos Erdészeti Egyesület háza (ugyancsak az Alkotmány utcában), a Keleti
Károly utcai KSH székház, az egykori Országos Kaszinó épülete (a Kossuth
Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán), a városligeti egykori ártézi, ma:
Széchenyi fürdő, továbbá a bécsi Pazmaneum épülete, összesen mintegy 60
jelentős épület. 1899-ben Lotz Károllyal együtt restaurálta a tihanyi
apátság épületét.
A pesti Műegyetem 1887-ben az újonnan alakult ókori építészeti tanszékére
hívta meg nyilvános rendkívüli tanárnak, majd ugyanitt 1888-ban nyilvános
rendes tanárrá nevezték ki. Az 1890/91-es tanévben a Mérnöki és Építészeti
Szakosztály (a későbbi karokat ekkor még szakosztályoknak nevezték)
dékánjává választották meg. Az egyetemen tanított haláláig.
Építészeti eszményképe, mestere, Theofil Hansen szellemében, a görög, kis
részen a római, majd a klasszikus reneszánsz stílus volt. Elképzeléseit
műemlékvédelmi tevékenységében is megvalósította. Nem szerette a
kísérleteket; tanítványaitól is megkövetelte az általa helyesnek tartott
építészeti stílus(ok) követését. Merev, szigorú, de emberséges és segítőkész
professzor volt.
1891-ben elnökének választotta meg az MMÉE Mű- és Középítési Szakosztálya,
1894-ben pedig az MMÉE elnökévé választották. 1903-ban az MMÉE tiszteletbeli
tagja lett. Elnöke volt 1897-től az Anyagvizsgálók Magyar Egyesületének,
tagja a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Képzőművészeti
Tanácsnak és 1895-től elnöke az Országos Magyar Iparművészeti Társulatnak.
A Műegyetem mai, budai telephelyének kijelölésében úttörő szerepe volt,
részt vett a telepítési terv készítésében is. 1900-ra elkészült a Gellért
téri kémiai (Ch) épület terve, 1904 szeptemberében már a kész épületben
indult meg az oktatás.
Az MMÉE 1910-ben egykori elnöke és tiszteletbeli tagja emlékére emlékérmet
készíttetett. Számos későbbi építész részesült e kitüntetésben.
Főbb művei
Az építészet története. Bp., 1903. (KABDEBÓ Gyulával)
Irodalom
HIERONYMI Károly: Búcsú Cz. Gy.-től. MMÉE Heti Értesítője, 1905.; GÁSPÁRNÉ
DEMETER Judit: A Műegyetem építői. (in: A BME Központi Könyvtárának
Évkönyvei V., 1986.) Végh Ferenc