CSORBA JÓZSEF (Nagyszőllős (Ugocsa megye) 1789. jan. 9. - Pest, 1858. nov. 23.)

Debrecenben töltötte diákéveit, majd a pesti Tudományegyetem Orvosi Karán megszerzett orvosi diplomájával Somogy vármegyébe került. Már 1817-ben Somogy vármegye "rendes Physikusa". Itt hamarosan megismerkedett az elmaradott egészségügyi viszonyokkal, "kenőasszonyok, .. gyógyító javósok" tevékenységével, amit csak a századfordulón sikerült megrendszabályozni az orvosi állások szaporításával.

1828-ban súlyos vörhenyjárvány pusztított a megyében. "Felvilágosító Hirdetmény a ,Vörheny' betegségről" címmel tájékoztatót adott ki. 1829-ben adta ki "Hygiastika, vagy is Orvosi Oktatás" című főművét. A mű megjelenését bejelentette a karoknak és rendeknek, segítségüket kérve az abban foglaltak megvalósításához, ugyanakkor kiemelve érdemüket a himlőoltás meghonosításában, a járványos betegségek ellen hozott intézkedésükben. Hygiastika című művében értekezik a gyermek-és felnőttkor élet- és kórtanáról, a betegségek gyógyításáról, az egészség fenntartásáról, sőt még az elsősegélynyújtás módozatairól is. A Hygiastikának "A kisdedeknek szájoknak gombás kisebesedéséről" című fejezetében leírtakkal Cs. J. a szájpenész gombás eredetének kifejtésével a gombatenyészetnek mint élő kórokozónak leírásával 10 évvel megelőzte Schönleint, Henlét, Grubyt! A Hygiastiká-ban részletesen foglalkozott a veszettséggel. A méreg behatolásának megakadályozására annak kiégetését, kimetszését is ajánlja, már 1827-ben megjelent latin nyelvű közleményében "Prophylaxi: methodus unica secure". Cs. J. a veszettség megelőző kezelését olyan fontosnak tartotta, hogy egy kiadványt jelentetett meg "Békesség minnyájunkkal!" címmel.

Hygiastika című munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9-én levelező taggá választotta. A 312 oldalas művet Pesten nyomták.

Az 1831-32. évi kolerajárvány idején minden erejét latba vetette és a védekezést megyéjében körültekintő gondossággal végeztette. A védekezés sikeres volt, lokalizálták a járványt. 1834. május 30-án eredményes gyógyító tevékenysége elismeréséül nemességet kapott I. Ferenc királytól.

Érdeklődése kiterjedt kora influenzás megbetegedéseire is. Az "Orvosi Tár 1833. évi VII. fejezetében "A mos (azaz jelenlegi) náthahurutról" értekezett. Felhívta a figyelmet, hogy hasonló járványok zajlottak le Európában 1733, és 1782-83-ban. Bízik abban, hogy e betegségekre is lesz idővel orvosszer. Foglalkozott a pokolvar járványtanával. "A magyarországi pokolvar, annak természete, okai, óvó és gyógymódjai" c. munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia pályázatának második díját nyerte el.

1848-ban Pécsett megjelent "Észrevételek az álladalmi egészség rendezéséről hazánkban" című munkája az egészségvédelem, kórházfejlesztés, gyógyszerellátás kérdését tárgyalja. A kaposvári kórház létesítésében, és működésének elindításában igen nagy szerepe volt.

1852-ben Pestre költözött és orvosi topográfiát írt "Somogy megye ismertetése" címmel. Hamvait a pesti Kálvin téri templom kriptája őrzi.