Az erdélyi flóra és faunakutatás jeles személyisége. Középiskolásként részt vett a szabadságharcban, Bem tábornok parancsnoksága alatt. A világosi fegyverletétel után visszavonult koncai birtokára és gazdálkodott. Az alkotmányosság részleges visszaállítása után (1861-től) hivatalt vállalt és szolgabíró, majd Alsó-Fehér vm. főjegyzője (1873-tól), később alispán volt (1874-1902). Tudásszomjának irányát még Nagyenyeden Zeyk Miklós és Friedrich Wilhelm Stetter (1800-1871) befolyásolták.

Érdeklődése már korán a természet, különösen a madárvilág tanulmányozása felé fordult. A Retyezát természetrajzi viszonyaival (1868), és a Székásvölgy (1869) valamint a Sztrigy mentének és mellékvölgyeinek (1873) madárfaunájával foglalkozott. Bejárta Erdély botanikailag érdekes pontjait is, mint a Páreng-havas, a Retyezát és a Kusztura-csúcs. A Párengon Cs. J. találta meg a Potentilla Haynaldianat, amelyet később Janka Viktor fedezett fel a Balkánon.

Kutatásai eredményeit több tucat publikációban foglalta össze. Nagy növény- és madárgyűjteményt állított fel, melyeket később felajánlott a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Herbáriumát (amely 40 000 lapra terjedt) még életében (1912-ben) átadta a növénytani osztálynak. Madárgyűjteménye - amely korának egyik legnagyobb magánkollekciója volt - kívánságára szintén a Magyar Nemzeti Múzeumba került.

Tudományos eredményei mellett társadalmi téren is szerzett érdemeket. Megalapította az Erdélyi Kárpát Egyesület Alsó-Fehér-megyei osztályát. Az Alsó-Fehér vm.-i Történeti, Régészeti és Természettudományi Egyesület elnöke és a nagyenyedi Bethlen Kollégium főgondnoka volt.

Főbb művei

A Székásvölgy flórája és madárfaunája. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek Munkálatai 13. 1869: 72-89.; Alsó-Fehér vármegye növény- és állatvilága. In.: Alsó-Fehér vármegye monográfiája. Nagyenyed, 1890.

Irodalom