CSÁSZÁR ELEMÉR (Gige, 1891. dec. 6. - Budapest, 1955. aug. 7.)

A budapesti Evangélikus Gimnázium elvégzése után a Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Már egyetemi évei alatt érdeklődni kezdett a fizikát alapjaiban megrázó új eredmények, a fekete test sugárzását leíró Planck-féle sugárzási törvény, illetve Planck kvantum-hipotézise iránt. Planck sugárzási törvényének kísérleti igazolására vonatkozó tervét 1914 tavaszán nyújtotta be az egyetemnek egy pályázat keretében. Ez a munkája azonban a háború miatt abbamaradt. A pápai Református Gimnázium tanári kara előtt 1918-ban tartott székfoglaló előadása viszont már igen sokirányú elméleti és kísérleti munkáról számol be.

Kvantumelméleti munkássága nem nevezhető szerencsésnek: kétségtelenül meglévő eredményeit beárnyékolja az a tény, hogy a kvantumelmélet kibontakozásával ellentétes irányban próbált hatni, megpróbálván magyarázatot keresni a fénykibocsátás és a fényelnyelés elemi folyamatára a kvantumelmélet mellőzésével. A fény foton- és hullámelméletét sem találta egymással összeegyeztethetőnek.

Maradiságát nem igazolja ugyan, de magyarázhatja az, hogy a húszas években az elméleti fizika a budapesti Tudományegyetemen igen sanyarú állapotban tengődött. Az oktatás évtizedekkel lemaradt a fejlődéstől, a klasszikus fizikai képet nem hagyták háborítani a kvantummechanikai és a relativitáselmélet forradalmian új gondolataival. Cs. E. tudományos munkássága kedvező fogadtatásra talált, rövidesen az egyetemre került, ahol magántanár lett, majd 1928-ban a Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta.

Kísérleti fizikai, valamint oktatói munkája időállóbbnak bizonyult elméleti munkásságánál. Tankönyve: a "Röntgensugárzás és gyakorlati alkalmazása" (1934) évtizedeken keresztül alapműnek számított.

Könyvében, valamint több tudományos és népszerűsítő cikkében is beszámolt röntgendózis-mérőjéről. E röntgen-ergométer-nek nevezett berendezés egy nehézfém ötvözetből készült sugárelnyelő kúpból és a kúphoz csatlakozó termoelemekből állt. Segítségével pontosan és viszonylag gyorsan lehetett mérni a röntgensugárzás dózisát.

Számos népszerűsítő előadást tartott és rendszeresen írt népszerűsítő cikkeket, elsősorban a Természettudományi Közlönyben. 1937-ben ismeretterjesztő könyve jelent meg "A sugarak világa" címmel. Részt vett a Természettudományi Társulat munkájában, a társulat ülésein hosszú időn át jegyzőként szerepelt.

1937-ben a pécsi Tudományegyetemre (az elhunyt Rhorer László utódaként) egyetemi tanárnak nevezték ki.

Oktatói és szakírói kvalitásait nem csökkenti az előző századot idéző stílusa.

A háború után is szerepelt: 1946-ban pl. az MTA III. osztályának az ülésén előadást tartott a lágysugaras röntgen gyógykezelés fizikai alapelveiről. Az Akadémia megtartotta levelező tagjai sorában.

A "fordulat éve" után börtönbe került, majd szabadulását követően néhány évet dolgozott még a Medicor gyárban.