Cohn, Ferdinand (Julius) (szül. 1828. jan. 24. Breslau, Szilézia, Poroszország [ma Wroclaw, Lengyelország] - megh. 1898. jún. 25. Breslau), az algákkal, baltériumokkal és gombákkal kapcsolatos kutatásai révén ismert német természettudós és botanikus. A bakteriológia egyik megalapítójának tartják.

Cohn a breslaui gettóban született, egy zsidó kereskedő három fia között ő volt a legidősebb. Apja fáradságot nem kímélve taníttatta legidősebb, koraérett gyermekét, s Ferdinand mindig is melankolikusan emlékezett túlságosan is szorgalmas tanulással töltött gyermekkorára. Felsőfokú tanulmányait a Breslaui Egyetemen kezdte, ahol mint zsidó, nem szerezhetett doktorátust. Ehelyett a liberálisabb Berlini Egyetemen kapta meg a doktori címet alig 19 évesen.

Cohn 1850-ben oktatói kinevezést kapott a Breslaui Egyetemre. Ugyanott 1859-ben magántanár, 1871-ben pedig az egyetem növénytanprofesszora lett. 1866-ban megalapította a Breslaui Egyetem Növényélettani Tanszékét, melynek 1872-ben a vezetője lett; ez volt az első növényélettani tanszék a világon.

Cohn korai kutatásának középpontjában az egysejtű algák (azaz moszatok), a növényvilág legalacsonyabb szerveződési szintű formái álltak. Ezekre a mikroorganizmusokra azt az alapelvet alkalmazta, hogy a mikroszkopikus növények növekedési szakaszai csak minden egyes fejlődési szakaszuk mikroszkópi megfigyelésével tanulmányozható - éppúgy, ahogyan egy tölgyfa vagy egy páfrány fiatalkori és időskori megjelenési formája közti különbség is közvetlen megfigyeléssel követhető nyomon. Számos algafaj életciklusáról írott beszámolói maradandó értékűek, 1855-ben pedig hozzájárult az algák, különösen a Sphaeroplea ivaros szaporodási folyamatának igazolásához. Jelentős újításokat tett az algák rendszerezése terén is.

1868 körül Cohn a baktériumokat kezdte el tanulmányozni. Morfológiájukkal (felépítésükkel) foglalkozó szabatos tanulmányaiban egyike volt azoknak, akik megpróbálták a baktériumok különböző változatait rendszertani alapon nemzetségekbe és fajokba sorolni. Egészen addig Louis Pasteur és mások egy meglehetősen önkényes és zavaros nómenklatúrát (nevezéktant) alkalmaztak. Cohn a saját rendszerében a négy csoportot és a hat baktériumnemzetséget alapvető morfológiai (alaktani) különbségekre alapozta, bár hangsúlyozta, hogy a morfológia önmagában nem lehet a rendszerezés alapja, és hogy a biokémiai jellemzők szintén fontosak lehetnek.

1870-ben Cohn új folyóiratot alapított Beiträge zur Biologie der Pflanzen (Közlemények a növények biológiájáról) címmel, melyben olyan jelentős szerepet vállalt, hogy azt már csak a "Cohn-féle Beiträge" néven ismerték. Számos alapvető tanulmány a bakteriológia területén ebben a lapban jelent meg.

Cohn legkiemelkedőbb munkái közé tartozik bizonyos baktériumok, különösen a Bacillus subtilis spórái (az endospórák) kialakulásának és kihajtásánk (csírázásának) felfedezése. Elsőként fedezte fel az endospórák ellenállását a magas hőmérséklettel szemben, valamint megfigyeléseire alapozva sikerült megcáfolnia a spontán képződési elméletet, amelyet kortársai kísérletei látszólag igazolták. Cohn azzal magyarázta a baktériumok gyors újramegjelenését a gondosan felforralt, széna- és tarlórépadarabokat tartalmazó folyadékban, hogy a baktériumok hőálló spórákat képeznek, és így túlélik a forralást, majd a körülmények kedvezőre fordulásával ismét a normális szaporodási szakaszba lépnek. Ezzel megcáfolta más bakteriológusok azon feltételezését, mely szerint a baktériumok a felforralt lében a hő hatására elpusztultak, később pedig spontán újraképződtek.

1876-ban az akkor még ismeretlen Robert Koch, aki később az orvosi bakteriológia megalapítója lett, azzal a kéréssel fordult Cohnhoz, hogy megjelentetése előtt értékelje a szarvasmarhák, a juhok és néha az ember megbetegedését okozó lépfenéről (anthrax) szóló munkáját. Cohn elfogadta az ismeretlen vidéki orvos kérését, és hamar fölismerte, hogy Koch "a tudományos kutatás páratlan mestere". Koch a Beiträge egyik számában publikálta munkáját, melyben kimutatta, hogy a lépfene kórokozója a Bacillus anthracis. Koch Cohn támogatásának köszönhette azt is, hogy kinevezték a Berlini Birodalmi Egészségügyi Hivatalhoz, ahol folytatta kimagasló munkáját.

Cohnt kortársai a világ első számú bakteriológusának tartották Annak az elvnek a megfogalmazásáról nevezetes, hogy a baktériumok morfológiai és fiziológiai (élettani) tulajdonságaik alapján fajokba sorolhatók. Hírnevét továbbá a baktériumok endospóráinak felfedezése alapozta meg, ami fontos szerepet játszott a sterilizációs technika fejlődésében és a spontán képződés elméletének megdöntésében. Mégis talán legnagyobb tudományos eredménye a baktériumok, algák és más mikroorganizmusok életciklusának pontos és rendszeres megfigyelése volt.

Bibliográfia. Ferdinand Cohnnak a természettudományok fejlődésében játszott szerepét értékeli William Bulloch: The History of Bacteriology (1928), valamint H. A. Lechevalier és M. Solotorovsky: Three Centuries of Microbiology (1965). Cohn könyve angol fordításának második kiadása, a Bacteria: The Smallest of Living Organisms (1939) saját publikációinak bibliográfiáját is tartalmazza. Életrajzát felesége, Pauline Cohn írta meg Ferdinand Cohn: Blätter der Erinnerung (1901) címmel.