Clausius, Rudolf (Julius Emanuel) (szül. 1822. jan. 2. Köslin, Poroszország - megh. 1888. aug. 24. Bonn), émet matematikai fizikus, ő fogalmazta meg a termodinamika második főtételét, és ő alapozta meg a termodinamikát mint egzakt tudományt.
Clausiust 1850-ben kinevezték a berlini Tüzérségi és Műszaki Főiskola fizikaprofesszorává. Ugyanebben az évben tette közzé a termodinamika második főtételét a közismert megfogalmazásban: "hő önmagától nem mehet át egy hidegebb testből egy melegebbe". Eredményeit alkalmazva részletesen kidolgozta a gőzgép elméletét, hangsúlyozva az entrópia (a rendelkezésre álló energia disszipálódása) szerepét. 1855-ben lett a zürichi Polytechnikum fizikaprofesszora. Két évvel később azzal járult hozzá az elektrolízis (molekuláknak elektromos úton való szétbontása) elméletéhez, hogy felvetette: a molekulák folyamatosan kicserélődő atomokból állnak, és az elektromos erő nem okozója, csak egyszerűen irányítója a kicserélődésnek. Ez a nézet vált később az elektrolitikus disszociáció, a molekuláknak töltött atomokra vagy ionokra való bomlását leíró elmélet alapjává.
1867-ben a Würzburgi Egyetemen, 1869-ben a Bonni Egyetemen lett a fizika professzora. A molekuláris fizikában Clausius újrafogalmazta Sadi Carnot francia fizikusnak a hőerőgépek hatásfokára vonatkozó elvét, és ezzel sokkal szilárdabb alapokra helyezte a hőelméletet.