Claude, Albert (szül. 1898. aug. 24. Longlier, Belgium - megh. 1983. máj. 22. Brüsszel), belga-amerikai citológus; ő fejlesztette ki az élő sejt alkotórészeinek elkülönítésére és elemzésére szolgáló alapvető módszereket. Ezért a munkájáért, mely a modern sejtbiológia egyik alapja, 1974-ben tanítványával, George Palade-dal és Christian de Duve-vel megosztott orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.

1928-ban orvosi diplomát szerzett a belgiumi Liège-i Egyetemen, majd a New York-i Rockefeller Orvostudományi Kutató Intézetben (ma Rockefeller Egyetem) kezdte el kutatói pályáját. A Rous-féle tyúkszarkómavírust kísérelte meg elkülöníteni tyúkok daganataiból, ezért vírust tartalmazó sejtkivonatokat centrifugált. A centrifugálás hatására a nehezebb részecskék elkülönültek a kémcső alján, a könnyebb részecskék pedig feljebb alkottak rétegeket. Összehasonlításul Claude normális sejtek kivonatát is centrifugálni kezdte. A sejt alkotórészeinek centrifugálással való szétválasztása lehetővé tette ezek biokémiai analízisét is, és bebizonyosodott, hogy az elkülönített részecskék valójában különböző sejtszervecskék (organellumok). Elemző munkája során Claude felfedezte az endoplazmatikus retikulumot (sejten belüli, hártyákból álló hálózat), továbbá tisztázta a mitokondriumok funkcióját is: igazolta, hogy ezek a sejtlégzés központjai.

1942-ben Claude érdeklődése az elektronmikroszkóp alkalmazása felé fordult, amelyet a biológiai kutatásokban addig még nem használtak. Először elkülönített sejtkomponenseket, később egész sejteket vizsgált. Eredményei ráébresztették a tudósokat arra, hogy milyen jól használható ez a műszer a sejtek vizsgálatára, és az elektronmikroszkóp alkalmazása végső soron hozzásegítette a kutatókat ahhoz, hogy megtalálják az összefüggést a sejtek egyes alkotórészeinek biológiai funkciója, szerkezete és sejten belüli elhelyezkedése között.

Claude 1941-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, 1949-ben azonban visszatért Belgiumba, és ekkortól belga-amerikai kettős állampolgár volt. Miközben a Rockefeller Egyetem (1972-ig) és a brüsszeli Szabadegyetem (1969-ig) professzora volt, 1948-tól 1971-ig a Jules Bordet Intézet igazgatójaként is dolgozott.