CHYZER KORNÉL (Bánfa, 1836. jan. 4. - Budapest, 1909. szept. 21.)

A Markusovszky Lajos és a Johan Béla közötti idők legkiválóbb magyar orvosi szervezője. A középiskolai osztályok (Bártfa, Kassa, Temesvár) elvégzése után a pesti Medicinára iratkozott, ahol az 1857-58-as tanévben orvosdoktorrá avatták, majd Bécsben szerzett természetrajzból tanári oklevelet. Előbb a Nemzeti Múzeum természeti osztályánál „őrsegéd”, s a Városi Főreáltanoda helyettes tanára. Az első nagy figyelmet keltő tanulmánya: A pesti levéllábú héjanczokról (Crustacea phyllopoda faunae pesthinensis), latin-magyar nyelven e ritka és alacsonyabb rendű rákfélékről szól, 1861-ben jelent meg, s ezzel érdemelte ki az akadémiai levelező tagságot. Ekkor járt le helyettes tanári megbízása, így elfogadta szülővárosa meghívását a fürdőorvosi állásra, amelyet 1861-1869 között töltött be. Balneológiai ténykedésére már ekkor felfigyeltek.

Egyik szorgalmazója a Bene és Bugát professzorok által szervezett, de az 1848-as szabadságharc, majd a Bach-korszak idején szünetelt magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlései újjászületésének. Nem eredménytelenül, hiszen 1862-ben Pesten Eötvös József elnöklete alatt megtartották a IX. vándorgyűlést. Később a vándorgyűlések szorgalmas szereplője, s e fontos találkozók 1840-1890 közötti történetét is ő írta meg (Sátoraljaújhely, 1890), Zemplén megyei főorvosi minőségben, amelyet 1869-1892 között töltött be. Nehéz felsorolni, hány lapba írt és milyen széles skálájú volt publikációs tevékenysége. A legfontosabb szaklapok: Kolozsvári Közlöny (1857), Gazdasági Lapok (1857, 1862), Magyarhoni Természetbarát (1857), az Orvosi Hetilap, valamint a magyar orvosok és természetvizsgálók évkönyvei. Foglalkozott filoxerakutatással, rovartannal (Újabb adatok Zemplén megye bogárfaunájához, Zemplén vármegye méhféléi), ichtiológiával (Magyarország édesvízi halainak rendszeres átnézete..., Petényiről mint ichtiológról). Fő publikálási tere a balneológia és az egészségügyi szervezés volt. Több nagy kolerajárvány után, 1874-ben Szapáry Gyula belügyminiszter megbízása alapján jelentette meg a Népszerű oktatás a choleráról című munkáját.

1885-ben tartották fővárosunkban az első országos orvosi és közegészségügyi kongresszust, amelyen Ch. K. Zemplén megyei főorvos volt az „Orvosügy a községekben és a körorvosi intézmények fejlesztése” tárgykörének felkért szakreferense. Követelte a körorvosi intézmény államosítását, mert csak így oldható meg a rászorulók ingyenes betegellátása, a közegészségügyi és járványügyi intézkedések kötelező kivitelezése. Rövid ideig és korábban szerkesztett egy fürdőügyi lapot, több balneológiai munkája jelent meg, köztük legfontosabb a pesti professzorok által szorgalmazott és Stuttgartban kiadott Die namhaften Kurorte und Heilquellen Ungarns und Nehenländer. Ez talán a legsikerültebb összefoglaló, amely az elmúlt évszázadban híres fürdőinkről világnyelven megjelent. Gyönyörű a Bártfafürdői Emlékkönyv (1889, illetve 1895), Divald Károly fényképeivel és Myskovszky Viktor rajzaival illusztrálva. 1888-ban keltezett az Önfenntartásról című ismeretterjesztő előadása, a darwinizmus és a bakteriológia sajátos keveréke.

1892-ben Hieronymi Károly belügyminiszter a nyugdíjba vonuló Markusovszky helyére a minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével őt bízta meg. Itt bontakozott ki országos méretekben kiváló szervezői képessége. 1894-1905 között három vaskos és egy pótkötetben jelent meg Az egészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek gyűjteménye, amely részben a Linzbauer X. Ferenc-féle Codex sanitario-medicinalis Hungariae folytatása, ám Ch. K. műve sokkal „magyarcentrikusabb”. Külön kiemelendő az 1876-ban kiadott XIV. törvénycikk 176 paragrafusból álló közegészségügyi határozatainak részletes ismertetése. Hangsúlyt kap a kórházak és gyógyintézetek működésének szabályozása (IX. fejezet), a járványügy korszerű rendezése, a védőoltások kötelezővé tétele, az orvosi kriminalisztika kodifikálása, a bujakórban szenvedők kötelező és ingyenes kezelése, néhány szomszédos országgal (Itália, Svájc) kölcsönös betegellátási szerződés kötése, és végül, de nem utolsósorban a társadalombiztosítás alapjainak lerakása.

Irodalom

SZINNYEI J.: Magyar írók élete és munkái. 2. k. 69.; GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. 4. k. Bp., 1942.; Nekrológok: Akadémiai Értesítő, 1909.; Gyógyászat, 1909.; Gyógyszerészeti Hetilap, 1909.; Gyógyszerészi Közlöny, 1909.; továbbá: BÍRÓ Lajos: Ch. K. emlékezete. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXV. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Bp. 1911.

Szállási Áspád