Cesalpino, Andrea, latinul Andreas Caesalpinus (szül. 1519. jún. 6. Arezzo, Toscana [ma Olaszország] - megh. 1603. febr. 23. Róma), itáliai orvos, filozófus és botanikus; filozófiai és elméleti szempontokon nyugvó egységes alapelvek alapján kísérelte meg a növények rendszerezését, szemben az ábécésorrend vagy gyógyhatás szerinti osztályozásokkal. Munkássága hozzájárult a növénytannak mint független tudományágnak a kialakulásához.

Cesalpino követte tanárát, Luca Ghinit a Pisai Egyetem orvosprofesszorának és az egyetemi botanikus kert igazgatójának tisztében. 1592-től VIII. Kelemen pápa orvosa volt, és a római Sapienza Egyetemen tanított. Anatómiai és a vér élettani szerepével kapcsolatos munkái alapján William Harvey munkásságának előfutáraként tisztelik. De plantis libri XVI (16 könyv a növényekről; 1583) c. munkája az első növénytani tankönyvnek tekinthető. Az első, rövid rész Arisztotelész és Theophrasztosz mintáját követve mutatja be a növénytan alapjait, míg a többi 15 részben több mint 1500 növény leírása és rendszerezése szerepel. Bár rendszere alapján a Linné-féle kettős nevezéktan előhírnökének tekinthető, a fás- és lágyszárú növények hamis klasszikus osztályozását követte, és a növényeket ivartalan élőlényeknek tekintette. Munkássága nagy hatással volt a későbbi korok botanikusaira.