Ramón
y Cajal, Santiago (szül. 1852. máj. 1. Petilla de Aragon,
Spanyolország - megh. 1934. okt. 17. Madrid), spanyol hisztológus,
1906-ban Camillo Golgival megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat
kapott, mert igazolta, hogy az idegsejt (neuron) az idegrendszer alapegysége.
Eredménye kulcsfontosságú volt a neuronok alapvető
szerepének tisztázásában és az ingerület
modern értelmezésében.
Előbb a Valenciai Egyetem leíróanatómia-professzora (1884-87), majd a Barcelonai (1887-92) és a Madridi Egyetem (1887-1922) szövettan- és kórbonctan-professzora volt. Tökéletesítette a Golgi-féle ezüstnitrát-festéses eljárást (1903), majd aranyfestéses eljárást dolgozott ki (1913), hogy segítse az embriók és a fiatal állatok agyából, érzőközpontjaiból és gerincvelejéből származó idegszövetek finomabb szerkezetének a tanulmányozását. Ezek az idegsejt-specifikus festési eljárások tették lehetővé számára, hogy meghatározza a szem ideghártyájának finomszerkezetét, ill. megismerje az agyi szürkeállomány és a gerincvelő idegsejtjeinek szerkezetét és kapcsolódásait. Szövetfestési módszereinek fontos szerep jutott az agydaganatok diagnosztizálásában is.
XIII. Alfonz spanyol király 1920-ban rendelkezett a madridi Cajal Intézet létrehozásáról; Ramón y Cajal haláláig itt dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1901-ben tiszteleti tagjává választotta.