BUZÁGH ALADÁR (Derencsény, 1895. júl. 6. - Budapest, 1962. jan. 20.)
A József Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a
Tudományegyetem 2. sz. kémiai tanszékén lett tanársegéd Bugarszky István
mellett. 1925-ben Wolfgang Ostwaldnak, a kolloidika legnagyobb alakjának
meghívására Lipcsébe került, s mellette végezte kutatásait. Együtt dolgozták
ki az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabályt, s fejtették ki a kolloidika
tudományába az ugyancsak a nevüket viselő kontinuitáselmélet néven bevonult
kolloidstabilitási elképzelést.
1928-tól öt éven keresztül Berlinben dolgozott, e tudomány egy másik neves
művelője, Freundlich mellett. Itt kezdte meg jelentős adhéziós vizsgálatait.
Hazatérése után a Tudományegyetem Általános Kémiai Intézetében folytatta
munkáját mint egyetemi magántanár. E korszakból adszorpciós és bentonit
kutatási tevékenysége jelentős. 1939-ben előadó körúton az Egyesült
Államokban járt. 1943-ban önálló kolloidikai intézetet szerveztek számára a
budapesti Tudományegyetemen, melynek vezetését haláláig ellátta.
Az MTA 1938-ban lev., 1946-ban r. tagjává választotta. 1949-ben és 1954-ben
Kossuth-díjjal tüntették ki. Főbb művei
Kolloidik, eine Einführung in die Kolloidwissenschaft. Drezda, 1936.;
Colloid Systems. London, 1937.; Kolloidika. Bp., 1. köt. 1946., 2. k. 1952.
Irodalom
SCHAY G.: B. A. Acta Chim. Hung., 1962.; LENGYEL Béla: B. A. Magyar
Tudomány, 1962.; KOMÁROMY Istvánné: B. A. Magyar Kémikusok Lapja, 1962.
Szabadváry Ferencs