BUZÁGH ALADÁR (Derencsény, 1895. júl. 6. - Budapest, 1962. jan. 20.)

A József Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a Tudományegyetem 2. sz. kémiai tanszékén lett tanársegéd Bugarszky István mellett. 1925-ben Wolfgang Ostwaldnak, a kolloidika legnagyobb alakjának meghívására Lipcsébe került, s mellette végezte kutatásait. Együtt dolgozták ki az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabályt, s fejtették ki a kolloidika tudományába az ugyancsak a nevüket viselő kontinuitáselmélet néven bevonult kolloidstabilitási elképzelést.

1928-tól öt éven keresztül Berlinben dolgozott, e tudomány egy másik neves művelője, Freundlich mellett. Itt kezdte meg jelentős adhéziós vizsgálatait. Hazatérése után a Tudományegyetem Általános Kémiai Intézetében folytatta munkáját mint egyetemi magántanár. E korszakból adszorpciós és bentonit kutatási tevékenysége jelentős. 1939-ben előadó körúton az Egyesült Államokban járt. 1943-ban önálló kolloidikai intézetet szerveztek számára a budapesti Tudományegyetemen, melynek vezetését haláláig ellátta.

Az MTA 1938-ban lev., 1946-ban r. tagjává választotta. 1949-ben és 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Főbb művei

Kolloidik, eine Einführung in die Kolloidwissenschaft. Drezda, 1936.; Colloid Systems. London, 1937.; Kolloidika. Bp., 1. köt. 1946., 2. k. 1952.

Irodalom

SCHAY G.: B. A. Acta Chim. Hung., 1962.; LENGYEL Béla: B. A. Magyar Tudomány, 1962.; KOMÁROMY Istvánné: B. A. Magyar Kémikusok Lapja, 1962.

Szabadváry Ferencs