BUGÁT PÁL (Gyöngyös, 1793. ápr. 12. - Pest, 1865. júl. 9.)

Gyöngyösön és Egerben tanult, majd a pesti Tudományegyetem Orvoskarán végzett és 1818. dec. 21-én avatták orvosdoktorrá. Néhány évi vidéki működés után 1824 őszén Pesten a sebészképzés keretében működő elméleti orvostudományok tanszékére kapott tanári kinevezést. Itt 1848-ig működött, amikor is a kibontakozó szabadságharc szele Debrecenbe "sodorta", a trónfosztás után is a forradalmi kormányt szolgálva. A megtorlás nem maradt el, mert már 1848 őszén megfosztották tanári állásától és nyugdíjigényétől. Meglehetősen nehéz anyagi körülmények között is képes volt Szinnyei szerint nyolc csángó magyar gyerek örökbefogadására és taníttatására. Amikor az osztrák elnyomás enyhülni kényszerült, nem maradt el a társadalmi elismerés sem, 1860-ban a magához tért Természettudományi Társulat elnökévé választotta.

Munkássága többirányú volt. Szenvedélyes oktatóként beleütközött az anyanyelvi oktatás nehézségeibe és ennek leküzdésére több szakkönyvet fordított le, főleg a német nyelvterületről (Hempel, A. Fr.: Az emberi test boncztudománya.. 2 köt. 1828; Hahnemann, S.: Organona, vagyis homeopathiája ("hasonszenve"); Chelius, M. J.: Sebészség, 4. köt. 1836-44. stb.). Teljes sikerrel nyelvújított: sok új szava is él a szak- és köznyelvben, pl.: láz, lob, genny, tályog, izom, ideg, mirigy, duc, csipesz, kutacs (később kutaszra módosult), ugyanakkor, főleg kémiai műszavai nyelvészeti torzszülötteknek bizonyultak, 10-12 szótagból állva kiejteni is nehéz volt ezeket, nem is honosodtak meg. Egyes fordításaihoz mellékelt kis szótárak mellett 1833-ban jelent meg Schedel (Toldy) Ferenc közreműködésével "Magyardeák és deák-magyar orvosi szókönyv"-e, majd 1843-ban "Természettudományi Szóhalmaz"-a; ebben kb. 40 000 műszó latin és magyar jelentését gyűjtötte össze.

Legmaradandóbbnak tudományszervező tevékenysége bizonyult. 1831-ben megalapította az Orvosi Tárat, amely 1848-ig folyamatosan jelent meg. Közben tanártársa az Orvoskaron: Bene Ferenc (1775-1858) 1840. júl. 25-én kari ülésen felvetette - német mintára - a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók évi vándorgyűlésének gondolatát. A javaslathoz B. P. azonnal csatlakozott, és ennek programja kidolgozásával a vándorgyűlések társalapítójának tekintjük. 1841. május végén első Vándorgyűlésükre össze is jöttek az orvosok és május 28-án, az ismerkedési esten B. P. előállt legújabb tervével, a Magyar Természettudományi Társulat megalapítási szándékával. A szellemi élet akkori legkiválóbbjai tucatjával csatlakoztak a lelkes felhíváshoz, és 1841. június 13-án összeült az első közgyűlés, amely első elnökévé választotta meg. A Társulat megalapításának hivatalos jóváhagyását csak 1844. okt. 22-én kapták meg Bécsből. Célkitűzése szerint a tudományos munkának kívánt keretet adni és tudományos ismeretterjesztő tevékenységet folytatni.