DR. BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY (1900-1989)
ORVOS, AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR ÉRBELGYÓGYÁSZAT MEGALAPÍTÓJA

1924 és 1938 között dolgozott az Orvosegyetem IV. Belklinikáján Herzog Ferenc professzornál ill. I. Belklinikáján Erdélyi József professzornál gyakornokként ill. tanársegédként. Belgyógyászatból, ideggyógyászatból és tüdőgyógyászatból tett szakvizsgát.

1927-ben kezdett foglalkozni az érbetegségekkel, azaz az angiológiával. E tárgykörben tanulmányutat tett 1931-ben Tübingenben a belklinikán, Otfried Müller professzornál, és Londonban 1933-ban, Sir Thomas Lewis intézetében.

1936 és 1948 között főállása mellett a MABI (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) belgyógyászfőorvosi feladatait is ellátta.

1938-ban a Fővárosi Szeretetotthonok Kórháza, a mai Erzsébet kórház - időközben Korányi kórház - belgyógyász főorvosává nevezték ki. Itt folytatta tudományos angiológiai kutató és publikáló munkáját, amelyhez érvizsgáló műszereket vásároltatott a Fővárossal.

1944-ben megjelent főműve: "Az érbetegségek diagnosztikája kór és gyógytana" című könyve, amellyel az önálló szakterület megalapítójává vált.

Az 1944/45-ös tanévben egyetemi magántanári képesítést nyert "Az érbetegségek klinikája" tárgykörből.

1950-ben a fővárosi (Szent) István kórház I. Belosztályának főorvosa lett, ahol a 115 ágy közül 56 ágy országos beutalással, az érbetegek gyógyítását szolgálta. Itt külön érvizsgáló laboratoriumot állított föl, részben a Korányi kórházból áttelepített műszerekkel.

1957 és 1973 között az István kórházi főorvosi feladatköre mellett, Dél-Pest vezető belgyógyászfőorvosa is volt.

1952-ben megkapta "az orvostudományok kandidátusa" tudományos fokozatot.

1955-ben mejelent a "Periferiás érbetegségek" című könyve.

1956-ban "Érbetegségek" címmel könyvfejezetet írt Issekutz: Gyógyszertan és Gyógyítás c. egyetemi tankönyvébe. A II. kiadás 1959-ben jelent meg.

1959-ben "Erkrankungen des Herzens und des Gefäβsystems" és "Allergische Beziehungen der Kollagenkrankenheiten" címekkel két könyvfejezetet írt Rajka: Allergie und allergische Erkränkungen c. könyvébe, Bp. Akad. Kiadó p161 p705

1960-ban "Érbetegségek" címmel könyvfejezetet írt Rózsahegyi: Munkaköri alkalmasság orvosi elbírálásának c. könyvébe Bp. Medicina

1961-ben megjelent a "Peripheriás keringési zavarok" című könyve

1961-ben megalapította a Magyar Angiológiai Sectiot, amelynek elnöke lett, 1966-ban a Sectio, Magyar Angiologiai Társasággá alakult át, amelynek szintén elnöke lett, ezt a tisztet 1972-ig viselte, utána tiszteletbeli elnök volt.

1961-ben Prágában a Világkongresszuson felvetette a Nemzetközi Angiológiai Unió alapító tagjai közé a Magyar Angiológiai Sectiot.

1964-ben Párizsban a Nemzetközi Angiológiai Unió alelnökévé választották, amely feladatkörben 1967-ben, Barcelonában megnyitotta az Angiologiai Unió Világkongresszusát.

1970-ben, 70 évesen nyugállományba vonult, de tudományos munkáját folytatta.

1981-ben megszerezte az orvostudományok doktora tudományos fokozatot.

1981-ben könyveinek és különlenyomatainak két kötetbe, időrendben összefogott példányát átadta a Szt. István Kórház könyvtárának.

Saját keze által összeállított bibliográfiája a három könyve és a 4 könyvfejezete mellett további 83 különböző terjedelmű tudományos dolgozat címét tartalmazza. Az idegen nyelven megjelent változatokkal együtt tudományos dolgozatainak száma 148.

1989. augusztus 8-án hunyt el, a Remetevárosi Szent Lélek Katolikus Templom altemplomában helyezték örök nyugalomra.

1997- ben a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Bugár-Mészáros Károly emlékérmet alapított, amelyet az érbelgyógyászok egy kiválóságának minden második évben adományozzák.

A Szent István Kórház épületegyüttesének korabeli fotója