Buchner, Eduard (szül. 1860. máj. 20. München, Bajorország
[Németország] - megh. 1917. aug. 13. Focsani, Románia),
német biokémikus, aki 1907-ben kémiai Nobel-díjat
kapott annak bizonyításáért, hogy a szénhidrátok
erjedését nem maga az élesztősejt, hanem az
élesztőben lévő különböző
enzimek okozzák. Kimutatta, hogy az élesztősejtből
kivonható zimáz nevű enzim hatására a
cukor szén-dioxidra és alkoholra bomlik.
Buchner a Müncheni Egyetemen, Adolf von Baeyernél hallgatott kémiát, 1888-ban doktori fokozatot szerzett, majd a Kieli, a Tübingeni, a Berlini, a Boroszlói és a Würtzburgi Egyetemen volt professzor. Bár semmiféle bátorítást nem kapott, az erjedéssel kapcsolatos kitartó kutatásai során, 1896-ban és 1897-ben fontos felfedezéseket tett. A Berlini Egyetemen elnyert agrártudományi professzori állása (1898) lehetővé tette, hogy folytassa biokémiai kutatásait. Buchner őrnagyként szolgált a német hadseregben, az I. világháborúban esett el.