Brown, Robert (szül. 1773. dec. 21. Montrose, Angus, Skócia - megh. 1858. jún. 10. London, Anglia), skót botanikus, aki leginkább arról ismert, hogy ő fedezte fel az oldatban lévő részecskék természetes, folytonos mozgását. Ezt a mozgást Brown-mozgásnak nevezték el. Ezen kívül ő ismerte fel az alapvető különbséget a fenyőfélék és ezek rokonai, vagyis a nyitvatermők (gymnospermae) és a virágos növények, azaz a zárvatermők (angiospermae) között. Felfedezte a sejtmagot, amely a legtöbb növény élő sejtjeinek állandó alkotó része, ennek az elnevezése is tőle származik. Új nemzetségek és családok meghatározásával tökéletesítette a növények osztályozását. Munkásságával, különösen az ausztráliai flórával foglalkozó művével, lényegesen gyarapította a növénymorfológiai, a növényembriológiai és a növényföldrajzi ismereteket.

Édesapja a skót episzkopális egyház lelkésze volt. Brown orvostudományt tanult az Aberdeeni és az Edinburgh-i Egyetemen. Öt évet (1795-1800) szolgált a brit hadseregben, Írországban zászlós segédorvos volt. 1798-ban egy londoni utazás során Sir Joseph Banks, a Royal Society elnöke figyelt fel rá, és az Admiralitásnak azt ajánlotta, hogy az Investigator nevű hajón a természetkutatói állást adják Brownnak. A hajó Matthew Flinders parancsnoksága alatt kutatóútra indult Ausztrália északi és déli partjaira.

1801 júliusában Brown útnak indult az expedícióval. 1801 decemberében az Investigator elérte a nyugat-ausztráliai György király-szorost, amelynek övezetében nagyon gazdag és változatos a növényzet. Ausztrália körülhajózása során, 1803 júniusáig Brown hatalmas növénygyűjteményre tett szert. 1805 októberében hazatért Angliába, és hozzálátott a kb. 3900 összegyűjtött faj osztályozásához. Ezek közül majdnem mindegyik újdonság volt a tudomány számára. Ausztráliai utazása eredményeinek egy részét az 1810-es Prodromus Florae Novae Hollandiae (Kalauz Új-Hollandia virágaihoz) c. művében publikálta. E könyvben, amely Brown főműve és a rendszeres botanika klasszikusa, a szerző megvetette az Ausztráliával foglalkozó növénytan alapjait, és finomította a meglévő növényrendszertani osztályozást. A könyv csekély kelendősége azonban csalódást okozott a szerzőnek, és így csak az első kötetet jelentette meg. Brown aprólékosan megfigyelte a kicsiny, de jelentőségteljes részleteket, erre utal Proteaceae c. műve is, amelyben megmutatja, hogy a virágpor szemcséinek jellegzetességei segítséget nyújthatnak a növényeknek új nemzetségekbe való besorolásához. 1810-ben Banks a könyvtárosává nevezte ki Brownt, majd 1820-ban könyvtárának és nagy botanikai gyűjteményének örökös gondnokává tette. 1827-ben, amikor Brown a British Museum újonnan megalakult botanikai osztályának őre lett, ezeket átadta a múzeumnak.

1828-ban egy füzetet adott ki A Brief Account of Microscopical observations ... (Rövid beszámoló mikroszkópos megfigyelésekről ...) címmel. Ebben közölte, hogy miután mozgó, szuszpendált részecskéket figyelt meg a Clarkia pulchella élő virágporszemcséiben lévő folyadékban, sok más növény élő és elpusztult pollenjét vizsgálta meg, és hasonló mozgást észlelt valamennyi friss virágpor esetében. Brown kísérletei, amelyeket szerves és szervetlen anyagokkal és végül vízben szuszpendált finom porral végzett, arra mutattak, hogy ez a mozgás az anyag ezen állapotának általános tulajdonsága. Ez a jelenség a Brown-féle mozgás. 1831-ben, miközben a kosborfélék (Orchidaceae) és a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) megtermékenyülésével foglalkozott, észrevette, hogy az orchideák és számos más növény sejtjeiben egy jellegzetes struktúra van jelen, ennek a "nucleus" (sejtmag) nevet adta. Ezek a megfigyelések tanúskodnak mikroszkóppal végzett úttörő munkásságának tematikai gazdagságáról és mélységéről, s arról, hogy képes volt messzemenő következtetéseket levonni mind elszigetelt adatokból, mind a kiválasztott struktúrák megfigyeléséből. Brownt 1810-ben a Royal Society tagjai közé választották.