Brewster, Sir David (szül. 1781. dec. 11. Jedburgh, Roxburghsire, Skócia - megh. 1868. febr. 10. Allerby, Melrose, Roxburgshire), skót fizikus, aki optikai és a polarizált fénnyel kapcsolatos kísérleti munkásságáról nevezetes. (A polarizált fényben minden hullám ugyanabban a síkban fekszik. Amikor a fény egy bizonyos szögben - a polarizációs szögben - esik egy visszaverő felületre, a visszavert fény teljesen polarizálttá válik.) Brewster egyszer. matematikai összefüggést fedezett fel a polarizációs szög és a visszaverő közeg törésmutatója között. E törvény hasznosnak bizonyult a nem átlátszó anyagok vagy a kis mennyiség. anyagminták törésmutatójának a meghatározásában.
Brewster lelkésznek tanult az Edinburgh-i Egyetemen, de tudományos érdeklődése más pályára térítette. 1799-ben kezdte tanulmányozni a fényt. Legjelentősebb eredményei a polarizációval, a fémes fényvisszaveréssel és a fényelhajlással kapcsolatosak. 1815-ben választották a Royal Society tagjává, a következő évben találta fel a kaleidoszkópot. 1831-ben lovaggá ütötték. Az 1840-es évek elején tökéletesítette a sztereoszkópot, s a két különböző binokuláris képet lencsékkel egyesítve háromdimenziós hatást ért el. Brewsternek nagy szerepe volt abban, hogy a briteket meggyőzzék, a világítótornyokban célszer. a könny., lapos Fresnel-féle lencsék alkalmazása. 1838-ban a St. Andrews-i Egyetemen az egyesített St. Salvator és St. Leonard Kollégium igazgatója, 1859-ben pedig az Edinburgh-i Egyetem principálisa lett.
Brewster nagy számú megjelent munkája közül valószín.leg az 1831-ben
publikált Treatise
on Optics (Értekezés az optikáról)
és az 1855-ben megjelent Memoirs of the Life, Writings and Discoveries
of Sir Isaac Newton (Feljegyzések Sir Isaac Newton életéről,
írásairól és felfedezéseiről)a legjelentősebbek.