Bravais a párizsi Colège Stanislasban fejezte be humán tanulmányait, 1837-ben Lyonban kapott doktorátust. A kutatások iránti vonzódása késztette arra, hogy csatlakozzék a flottához. 1841-ben kezdett csillagászatot tanítani Lyonban a Faculté des Sciences-on (természettudományi fakultáson). 1844-ben választották az Académie Royal des Sciences, Belles-Lettres et Arts de Lyon (Lyoni Királyi Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia) tagjává. 1845-ben nevezték ki a párizsi École Politechnique fizikaprofesszorává, 1854-ben választották be a párizsi Académie des Sciences (Tudományos Akadémia) földrajzi és hajózási szekciójába.

Bravais-nak köszönhetően éledt fel az érdeklődés a kristályok külső formáinak és belső szerkezetének tanulmányozása iránt. A rácsok térbeli tulajdonságainak beható vizsgálata alapján 1844-ben a pontok térbeli elrendeződének 14 lehetséges módját ismertette. 1866-ban megjelent Études cristallographiques (Krisztallográfiai tanulmányok) c. könyvében aprólékosan elemezte a molekuláris poliéderek geometriáját.

Bravais fáradhatatlan kíváncsiságát számos más könyv is tükrözi, átfogó tanulmányokat írt olyan eltérő témákról, mint a földmágnesség, az északi fény, a meteorológia, a növényföldrajz, a csillagászat és a vízrajz.