Csillagászattörténet

Braun Károly, az első kalocsai csillagdaigazgató

"Kalocsán 1878-ban az akkori érseki gimnáziumban papi csillagvizsgálót létesítettek (...) A felszabadulás után államosították a csillagdát. (...) A csillagda műszerei bemutatásra és amatőrcélokra kiválóan alkalmasak, így a hajdani papi csillagdából a dolgozók csillagdája lett, mint bemutató csillagda (...) az 1951. év második felében kezdte meg munkáját". - olvashatjuk a Csillagászati Évkönyv 1952-es kötetében. A kalocsai bemutató csillagvizsgáló létrejötte és több évtizedes működése azonban a XIX-XX. század fordulóján világviszonylatban is elismerésre méltó napészleléseket produkáló Haynald Obszervatórium kutatóhelyként történő végleges megszűnését is jelentette. Annak a csillagászati egységnek a tudományos végzetét, melynek egyik fő szervezője és első igazgatója, Braun Károly jezsuita asztronómus 100 esztendővel ezelőtt hunyt el.

Braun Károly (Carl Braun) 1831. április 27-én született Németországban, Neustadt városában, gazdag kereskedőcsaládban. Felsőfokú tanulmányait Rómában, a Pontifica Universitas Gregorianában végezte, három évig filozófiát, négy évig teológiát hallgatva a jezsuita kezelésben levő oktatási intézményben. Doktori dolgozatát természettudományos témának szentelte. Matematikai, fizikai és csillagászati ismereteit is itt szerezte: tanára volt a neves olasz csillagász, Angelo Secchi (1818-1878), a pápa udvari asztronómusa.

Haynald Lajos kalocsai érsek az 1870-es években vette fel a kapcsolatot rendtársával, Braunnal, és ekkor ajánlotta fel neki a szerveződő csillagvizsgáló igazgatói posztját. 1877-ben ez ügyben Braun már Budapesten tárgyalt, és a működését 1878-ban megkezdő Haynald Obszervatórium vezetőjeként ettől az esztendőtől az érseki székhelyen dolgozott. Személyében a jezsuita természettudományos tradíció jelent meg Kalocsán. Meghatározó szerepe volt a csillagda korszerű eszközökkel történő felszerelésében, az intézmény élén - éles szemű észlelőként - ő indította be a csillagászati megfigyeléseket, és ő jelölte ki a csillagvizsgáló elsősorban napmegfigyeléseket jelentő, később is meghatározó profilját, illetve neki köszönhetjük, hogy az eredetileg oktatási intézménynek szánt csillagda határozottan tudományos profilt kapott. Vezetésével emellett fogyatkozásokat, kisbolygókat, figyeltek meg, Braun alaposan tanulmányozta az 1882. év fényes üstökösét, de vizsgálta azt a hajnali égboltvörösödést is, amelyet a Krakatau-vulkán 1883-as kitörésekör a magas légkörbe jutott por okozott. Nevéhez fűződik a csillagda földrajzi helyzetének nagy pontosságú meghatározása. Nagy hangsúlyt fektetett utódainak, Hüninger Adolfnak (1849-1911) és a kalocsai intézmény munkáját a XIX-XX. század fordulóján világszínvonalra emelő Fényi Gyulának (1845-1927) a képzésére. Az általa vezetett intézmény történetét és működését 1886-ban könyv formájában is publikálta.

Braunt emellett innovatív műszertervezőként is számon tartják. 1865-ben kiadott könyvében ismerteti a csillagászati pontos idő mérésének vagy egy adott égitest rektaszcenzió-meghatározásának tökéletesítésére szolgáló passzázsmikrométer ötletét, melynek legfőbb előnye, hogy kiküszöböli a megfigyelő személyes adottságaiból eredő mérési hibákat. Az eszközt a gyakorlatban Georg Repsold (1804-1885) német műszerkésztő építette meg, hangsúlyozva Braun úttörő szerepét. A nagy jelentőségű napészlelő műszer, a spektrohéliográf elképzelése is tőle származott 1873-ból - másfél évtizeddel megelőzve a berendezést ténylegesen megépítő George Ellery Hale (1868-1938) sikeres projektjét. A műszer terveit kalocsai igazgatósága alatt tovább finomította, és a már említett 1886-os könyvében ezt a verziót is publikálta: elsőbbségét maga Hale is elismerte. Az 1860-es években megálmodott, a következő évtizedben megalkotott, a felhőátvonulások és a felhőmagasság meghatározására szolgáló, később számos meteorológiai állomáson használt műszere, a nefoszkóp leírását 1879-ben publikálta. 1884-ben Kalocsán lemondott igazgatói posztjáról, és nyugalomba vonult. A mariascheini rendházban visszatérve torziós mérleggel folytatott kísérleteket a Föld közepes sűrűségének meghatározására, és a gravitációs állandó értékének számításával foglalkozott. Emellett a napprotuberanciák fotózásának és a Nap felületi hőmérsékletének kérdései izgatták. 1907. június 3-án hunyt el.

Rezsabek Nándor